fénysugár

Életünk tele van találkozásokkal és búcsúzásokkal. Mikor túl közel engedünk valakit magunkhoz, bizony nagyon fáj, ha elveszítjük. Csakhogy az elválás nem mindig jelenti azt, hogy el is engedtük az illetőt.
Rítusaink melyek segítenék ezt a folyamatot, a múlt homályába kezdenek süllyedni. Manapság a veszteség tabutéma lett, nem része a kultúránknak. Pedig úgy tűnik, az életünkben átélt veszteségeket igen nehezen kezeljük, az ezzel kapcsolatos érzelmeinkkel nem foglakozunk őszintén. Úgy teszünk, mintha nem történt volna semmi tragédia. Aztán évekig hozzátapadunk egy rég elmúlt dologhoz.

Miért van az, hogy egy rég megszűnt kapcsolat bűvkörében élünk, a szeretet vagy a gyűlölet nevében, miközben esélyt sem adunk magunknak egy új élethez?

A mai világ emberének nagy hibája, hogy a különböző életszakaszok közötti átmenetet képtelen jól megélni. Nem tudja lezárni a múltat, és ezáltal nem képes az újnak helyet adni. A világ változását az ego nehezen viseli. Görcsösen ragaszkodik mindenhez, mivel az állandóság táplálja létezését.
A stabilitásra való törekvés olyan fontos számára, hogy még egy fájdalmas, vagy méltatlan élethelyzetbe is benne marad a kedvéért. Közben úgy éli meg, hogy ugyan változtatna, de nem jön új lehetőség. Miért is jönne? Az a lelkület, ami tele van sérelmekkel, emlékekkel képtelen nyitott lenni. Csak az "üres" lélek vonz új lehetőségeket.

Mit tegyünk, hogy változtassunk?

Az elengedés lélektani mechanizmusa elég egyszerű. Hagyni kell, hogy a folyamat magától végbemenjen. Ne azt vizsgáljuk, hogy mit vesztettünk, hanem zárjuk le a múltat. Hagyjunk időt magunknak, hogy a különböző érzelmi szakaszokon átmenjük, de ne tapadjunk egyikhez sem. Ilyenkor nem szabad a félelmeknek, kapkodásnak, kitörésnek teret adni. Beszéljük ki magunkból a fájdalmunkat, nézzük meg a helyzetünket több nézőpontból is. Tudjunk megbocsátani magunknak és másoknak. Keressünk új célokat az életünkben. Tegyük fokozatosan nyitottá magadunkat az új élethelyzetre, és higgyünk önmagunkban.

Forrás: http://www.holgyforum.hu/ezoterika