|
Theodor jelentkezése megváltoztatta az életem. Azóta hivatásomnak tekintem az üzenetek továbbítását. 2002 elején jelenik majd meg a második könyv: "A félelem hatása az életre", amely segít minket abban, hogy észrevegyük, gondolatainkat, szavainkat és tetteinket vagy a szeretet vagy a félelem nevében tesszük meg. A félelem elhatárol a szeretettől, ami fájdalommal jár. A fájdalom nem a természetes állapota az embernek. Aki félelemben él, igazi céljai és tervei ellen dolgozik, és azt hiszi, az élet küszködés, harc, amelyben állandó védekezésre szorul. Aki így él, zaklatott, ideges, agresszív, mert érzi, hogy erőtlen. Észre kell vennünk, minden félelem diktálta viselkedés mögött a kétségbeesett embert, és meg kellene hallanunk segélykiáltását a Szeretetért.
A könyv gyakorlati tanácsokat ad, hogyan vehetjük észre az idegesség, drukkolás, aggodalom, félelem első jeleit. Megfutamodás helyett meg kell tanulnunk a félelmekkel szembe nézni, és közben analizálni az érzéseinket, hiszen csak így lehet “legyőzni" azokat. Útmutatót kapunk, mit kell tennünk, ha már benne vagyunk a fájdalomban, hogyan kezeljük aggodalmainkat saját sorsunk, a gyermekeink, a családunk, az emberiség, a környezetünk, a Föld, a világ jövője miatt. Segít rávilágítani a kommunikációs nehézségek, az önbizalomhiány, a bizonytalanság, a halogatás, a gyengeség, a döntésképtelenség, a megfelelni akarás, a neheztelés, a bosszú, a kilátástalanság, az elutasítás, a szeretetlenség, az egyedüllét, a feleslegesséválás, a szerelmi csalódás, a féltékenység, az ítélkezés által kialakult fájdalmak okaira. A mindennapjainkban előforduló nehézségek ok-okozati összefüggéseit bemutatva tanácsokat kapunk, milyen úton lehet a fájdalmakat megelégedéssé alakítani.
Mindannyian egyediek, utánozhatatlanok vagyunk, máshonnan érkeztünk, máshol tartunk, de a célunk ugyanaz: fejlődni szeretnénk. Fejlődni csak tapasztalatok megszerzése útján lehet. Tapasztalatokhoz teremtésre van szükség. Teremteni csak a fizikai világban lehetséges. Fizikai testünk rá a bizonyíték, fejlődni - teremteni - vágytunk, ezért vállaltuk a megszületést.
Gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel teremtünk. A fizikai tettek mellett az is megvalósul, amire gondolunk, amit kimondunk, mert gondolatainknak és szavainknak is teremtő ereje van. Nem mindegy, mit gondolunk, miről beszélünk, mert a negatív gondolat éppen úgy megvalósul, mint a pozitív, és még a viccelődés is. A teremtésben nincsenek előjelek: nincs “jó” vagy “rossz teremtés”, csak simán teremtés létezik.
A teremtés célja a tapasztalatszerzés. Az eddigi tapasztalataink alkotják jelenlegi tudásunkat (intelligenciánkat), amelynek megfelelően szemléljük a világot, és benne saját magunkat. A Mindenség (az Egység, az Egy) részei vagyunk. A világot annyi féle képpen látjuk, ahányan vagyunk, mert mindannyian más tapasztalatok (más tudás) alapján szemlélődünk. Tapasztalatainknak megfelelően tágul a horizontunk, szélesebbre tudjuk tárni a Mindenségre nyitott ablakunkat, és ezáltal nagyobb szeletét látjuk a VILÁG-nak. Tudásunk minden pillanatban gyarapszik, amelynek birtokában magasabb minőségű életet élhetünk.
Minden gondolattal, szóval és cselekedettel döntést hozunk egy cél érdekében: mit szeretnénk elérni, kivé szeretnénk válni. Döntésünkkel kijelölünk egy láthatatlan utat, amin rajta lesznek azok a valóságos feladatok, amiknek megoldásán keresztül elérhetjük a célunkat. Soha nem az út a fontos - nem a feladatok a lényegesek -, hanem az, hogy HOGYAN oldjuk meg oket. A HOGYAN-ban van benne az eddigi tudásunk. Ez nem minősítés. A Világ azt várja el tőlünk, hogy jelenlegi tudásunk szintjén oldjuk meg a soron következő feladatainkat. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk már össze előző és jelenlegi életünkben. Ezekkel mind rendelkezünk. Fogadjuk el magunkat egy örök létben létező tanulónak, és legyünk hálásak magunknak a tanulóévekért.
Az Egységben minden mindennel összefügg. Saját fejlődésünk az emberiség, bolygónk, az univerzum, az Egység javát is szolgálja. Így a soron következő feladatunk megoldása egyben az Egység sorsának felelősségvállalása is. Vállaljuk hát saját hozzájárulásunkat!
Sokan nem találják az útjukat, mert az útkeresés teremtésével voltak/vannak elfoglalva. A figyelmet nem a keresésre, hanem a MOST feladatára kellene koncentrálni. Ha száz százalékig benne vagyunk a pillanatban - figyelmünk nem kószál el a múltba vagy a jövőbe - akkor erőnket nem forgácsoljuk szét, meg tudjuk oldani a feladatunkat. Mivel minden egyszerre történik, tapasztalatunk azonnal intelligenciánk részévé válik, így a következő pillanatban magasabb minőségű teremtésre leszünk képesek.
Teremtés közben figyeljük magunkat. Ha aggodalmat, bosszúságot, csalódottságot, félelmet érzünk, akkor elkószáltunk. Vegyük észre, hogy mindezek az érzések csak figyelmeztetések arra, hogy figyelmünket irányítsuk vissza a feladatra. Ha a feladatra koncentrálunk, rajta vagyunk az utunkon. Ekkor örömet, boldogságot, megelégedést érzünk. Ha úgy érezzük, az életünk küzdelem, sorsunk nehézségekkel teli, akkor tévelygünk, ha mindezeket feladatoknak látjuk, akkor a helyünkön vagyunk, függetlenül attól, milyen úton állunk.
"Nincs emberi élet félelem nélkül. Valamilyen fokon mindenki fél, aki nem a szeretetben él, de senki nem tud tovább félelemben élni, aki észrevette, hogy abban él.
Bármit gondolunk, mondunk vagy cselekszünk, azt vagy a szeretet vagy a félelem vezérli. A szeretet békességet, megelégedést hoz, a félelem háborúságot, fájdalmat okoz. Rajtunk múlik, melyiket választjuk. Saját megrögzött nézeteink, rugalmatlanságunk, elvárásaink hatására negatív gondolatok, szavak és tettek keletkeznek, amelyek természetes közegünkből --- a szeretetből --- kizökkentenek. Az elhatárolódás nyugtalanságot, egyensúlyvesztést (bánatot, békétlenséget) okoz és fájdalommal jár. Minden fájdalom figyelmeztetés arra, hogy tegyünk valamit az egyensúlyi helyzet visszaszerzése, vagyis az elhatárolódás megszüntetése érdekében. Tudatosságra van szükségünk ahhoz, hogy bátran szembe nézhessünk félelmeinkkel. A tudatosság fény, amely rávilágít a félelmek árnyaira és elnyeli azokat. A félelmek tulajdonsága, hogy csak a sötétben létezhetnek. Mások félelme (barátságtalan, ellenséges, agresszív viselkedése) mögött észre kellene vennünk a bajba jutott egyént, és meg kellene hallanunk segélykiáltását a szeretetért.
Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél. Minden energia és erő abban segít téged, hogy az eredendően neked adott boldogságot tartósan birtokold --- a baj ott kezdődik, hogy ezt valamilyen szinten elfelejtetted. Pedig természetes közeged a Szeretet, a Fény, amely körülölel. Ha a félelemérzés hatalmába kerít: vastag kőfalat építesz magad elé, elszigeteled magad, beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz. Az emberek többsége annyira körbeépítette magát, hogy lassan külön kurzusokon kellene oktatni, mit jelent az önzetlen, ,,politikamentes” szeretet. Az sem egyértelmű, ha azt mondom: a szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt, boldogságot, megelégedést érzel. Ahány ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik. Nézz körül, ki minek örül, és meg tudod állapítani, kinek milyen fokú a jelenlegi tudása a szeretetről. Hát még ha arról kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is érzés, hanem állapot, akkor még több értetlen arcot látnék. Nehéz arról beszélni, amit mindenki másképpen lát. Inkább abban próbálok segíteni, hogy le tudd bontani a félelem kőfalait, hogy a sötétségből a fényre kerülhess.
Sokféle alapanyagból lehet falat építeni. Van, aki azt hiszi: sorsát ráerőltették, ezért nehéz helyzete miatt másokat okol. Pedig a sors: következmény --- nem ok, hanem okozat. Ha megelégedett vagy, hamarabb hiszel ebben. Tudom, nehéz helyzetekben az ember nem szívesen gondol arra, hogy egy korábbi, saját maga által meghozott döntés juttatta jelen körülmények közé.
Tudatos figyelemmel félelmeiden felülkerekedhetsz. Semmi egyebet nem kell tenned, mint tudatosan figyelned a negatív gondolataidat. A gondolatok jönnek-mennek, egyikkel se azonosulj! A gondolat nem Te vagy. Szemléld úgy, mintha az országút széléről figyelnéd az elsuhanó autókat, amelyekkel soha sem azonosítanád magad. Hasonló módon --- kívülről --- kövesd figyelemmel a cikázó gondolatatokat. Hagyd őket száguldozni. Ne stoppold le egyiket sem. Ne vedd fel a kapcsolatot a negatív gondolatokkal, mert pusztán a kapcsolatfelvétellel nyomban nagyobb szerephez is juttatod őket, és saját energiáddal táplálod, segíted erősödésüket. Így az eredeti célod elhomályosodik, és az ellengondolat tárgya felé fog eléd tárulni az út.
Figyeld magad tudatosan, különben elveszted a kontrollt saját magad felett. Ne gondolkozz a múltadon. Ne foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul, tudniillik rossz cselekedet nincs, csak más választás, a tapasztalatszerzésnek más útja létezik. Nincs elhibázott élet. Csak egyszerű, minősítetlen tett --- választás így vagy úgy ---, és annak következménye létezik. Utólag ne hibáztasd magad semmiért. Minden általad elítélt tettből tanultál, gazdagabbá váltál, így a következő pillanatot már érettebben fogadhatod. Tiszteld magad az elmúlt évekért. Munkálkodj azon, amit el szeretnél érni, akivé válni szeretnél, koncentrálj a célra. Figyeld magad. Nem mindegy hogyan állsz hozzá saját terveidhez.
Ha kitűztél egy célt, ne gondold át, milyen negatív ,,mellékhatásokat” rejt. Csak a tiszta cél lebegjen a szemed előtt. Éld bele magad a kívánt helyzetbe, érezd magad körül a megvalósult terveket, beszélj róla másoknak, viselkedj úgy, mintha máris minden úgy lenne, ahogy eltervezted. Váljon ez szokásoddá. A Gondolat-Szó-Cselekedet hármassága olyan hatalmas erőt biztosít számodra, amit nem lehet eltéríteni, legyőzni. Egy ellensége van: a félelem. De figyeld csak meg: a félelmed tárgya is gondolat, szó és cselekedet útján jön létre. Igaz, ez más gondolat, más szó, más cselekedet. A minősítést, miszerint valami jó vagy rossz neked, Te magad hozod létre pillantnyi értékrended (hit-rendszered) alapján. A Gondolat-Szó-Cselekedet univerzális ereje nem pozitív vagy negatív --- így válogatás nélkül mindent megteremt, amire irányul. Légy tudatában ennek! Napi teendők formájában találkozol azokkal a kihívásokkal, feladatokkal, amelyek elvégzésén keresztül eljutsz oda, ahová vágyakozol, vagy azzá válsz, aki szeretnél lenni.
Félelmet akkor érzel, ha nem hiszel önmagadban. Ilyenkor a cél kiszínezésére szánt festékes palettádra felviszed a múlt sikertelenségeinek szürke és fekete árnyalatát. A múlt azért sikerülhetet szürkére vagy feketére, mert egy korábbi előzmény sötét tónusát használtad. Analizáld saját festési technikádat. Ha a szürke és fekete festék jobban fogy a készletedből, mint a világos színeké, hit-rendszered korrigálásra szorul. Dobd ki a sötét korongokat és használd a tiszta, világos színeket. Persze, tudom, nem könnyű a válogatás.
Bizonyára előfordult már az életedben, hogy amikor választhattál volna egy színesebb képet, Te a megszokásaid, beidegződéseid hatására --- vagy csak kényelemből, esetleg félelemből --- a ború mellett döntöttél. Ha végignézhetnéd eddigi történeteid filmkockáit, és újból ott lehetnél a döntéseid pillanataiban, megláthatnád, milyen egyszerűen lehetne egy másik terv szerint cselekedni. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal fel lennél készülve a választásra: tudatos lennél. Döntő különbség ez. Légy tudatos és felelősségteljes önmagadhoz. Légy ott az adott pillanatban, ne a múltban vagy a jövőben kószálj. Érdekeljen a saját sorsod, vedd kezedbe az irányítást. Ha tudatosság nélkül cselekszel, csak tengsz-lengsz, hánykolódsz, csakhamar célt tévesztesz. A tudatosság annyit jelent, hogy teljes lényeddel benne vagy a pillanatban --- nem húz vissza a múlt, nem bódít a jövő. Úgy vagy képes felelősen meghozni egy döntést, ha tudatod az adott pillanatra koncentrál.
A helyesen értelmezett felelősség eredendően felszabadít. Ha a felelősséget nyomasztónak találod, alighanem téves a felfogásod róla. A felelősség azt jelenti: minden lépést a saját véleményed szerint teszel meg. Ne befolyásoljanak előítéletek, családi vagy társadalmi szokások, tradíciók. Az adott pillanatban a tudatos lépés maga a felelősségteljes tett. Csak magadért vagy felelős. Hogyan is vállalhatnád másokért a felelősséget, amikor kiszámíthatatlan, mit cselekszenek. Azzal vállalod a felelőséget önmagad sorsáért, ha tudatosan lépsz a soron következő pillanatba. Ez persze hatással van környezetedre is. Mások sorsa kapcsolódik a Tiédhez, ugyanakkor nem vállalhatod a felelősséget azért, hogy ők tudatosan benne vannak-e a válaszban. Ha eddig nem így láttad, akkor hatalmas terheket cipelhettél a válladon.
A pillanatok felelősségteljes megoldása tartós boldogsággal jár. Minden apró momentummal gazdagabb leszel. Nem mondom, hogy nem lesznek nehézségeid. De ha nem szereted a nehézségeket, azt ajánlom, minden új feladatot oldj meg azonnal. Ha szembe nézel a soron következő feladattal --- nem hátrálsz meg, nem halogatod ---, akkor a legkevesebb erőfeszítéssel végzel vele. Ugyanez a feladat akkor válik bonyolulttá, látszólag megoldhatatlanná, amikor sokszor átléped, megkerülöd, ,,megúszására” törekszel. Ne feledd: mindenki annyi bátorsággal és erővel rendelkezik, amennyire szüksége van az útja bejárásához, és senki sincs magára hagyva.
Nem vagy egyedül. Benned a Mindenség lakozik, nem tudsz elkülönülten, csak önmagadban lenni. A tenger cseppjeinek egységükben van az ereje. Te is a tenger cseppecskéje vagy. Időnként együtt hullámzol a vízzel, időnként kicsapódsz a partra. Bárhol állsz is most, ne felejtsd el, hogy a tengerhez, az Egységhez tartozol, az Egész erejét birtokolod.
Még ma megváltozna a világ, ha ezzel mindenki tisztában lenne. Az emberek többségében azonban nincs meg a ,,tengertudat”. Az egységből érkezve mindenki emlékszik az összetartozás biztonságának, erejének, szeretetének érzésére. Hatalmas űr tátong a ,,partravetettség”- és a ,,tengerélmény” között. Ebbe az űrbe észrevétlenül bekerülhet a félelem. Az elkülönülés támadás jelleget ölthet.
A világnak szüksége van Rád. Minden ember más, és ez így van jól. Nincs szükség duplikátumokra. Ne add fel magad! Járj nyitott szemmel és füllel, vond le saját következtetéseidet. Alakítsd ki saját életfilozófiádat, élj aszerint --- egészen addig, míg egy új tapasztalat bírtokodba kerül ---, azután módosítsd. Légy tekintettel arra, hogy a saját kialakított törvényeid hamarosan elavulttá válnak, és szinte minden pillanatban szükségessé válik a törvénymódosítás. A merevség korlátozza, a rugalmasság felszabadítja a szellemet.
Az ember szelleme összetett. A vágyak sugallják a terveket, amelyeket az egó űz a magaslatok felé, a lélek az örök lét biztonságára vágyik. Szellem és lélek vagy harmóniában él egymással, vagy egyik leigázza a másikat. Amennyiben békesség honol közöttük, ennek látható jele van: tested egészséges. A szellem uralkodik az anyag felett, így előbb a finomabb energiák összhangjára kell törekedni. Megfoghatatlan, szemmel nem látható mechanizmusok összessége produkálja a megfogható, szemmel látható fizikai formákat. A tudósok megismerték, hogy az anyag nem más, mint energia-sűrűsödés. Tehát tested is energia. Ami viszont energia, az éteri szinten is létezik. Ami éteri, az örök. Adj hálát, hogy örök létben létezel. Lehet ugyan, hogy most csak egy kis szeletkéjét fogod fel létezésednek, de egyszer össze fog állni a kép. Bármit teszel is, egyszer ,,megérkezel". Sok nehézségen és sok boldog élményen keresztül jutottál idáig. Egyre tudatosabb leszel, ,,nehézségeid" enyhülni fognak, dereng a hajnal a látóhatárod szélén. Nemsokára a fényre kerülsz.
A világ is nagy változás előtt áll: az emberiség újjászületik. Mentális síkra terelődik a tudat fejlődése. Amit Te érzékelsz: szinte minden a mélyponthoz közelít. De ne feledd, minden nagy változást káosz előz meg. Ne higgy a szemednek. A megtévesztő képek mögött ott dereng az új élet.
Ebben a könyvben a félelmek legyőzéséről beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a szeretetnek. Nem véletlen egybeesés ez. Az emberiségen eluralkodott a félelem, mert elhatárolta magát a szeretettől. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi magában a félelmeit, ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb mindenki egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre majd a lelkileg újjászülető emberiség. Az új élet félelemtől mentes lesz. Minden egyén szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt választotta. A hatalmas energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával, eleinte nem is érzik jól magukat. Az új életre az ,,átlátszóság” lesz majd jellemző, vagyis nem lesz értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérzőképesség) mindenkinek adottsága lesz, rögtön kiderül majd a félrevezetés.
A változást a félem nélküli élet utáni vágy, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek, szokások, aggodalmak anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a félelem adhatja rád a hiúság, öndicséret, féltékenység, bizalmatlanság, irigység, káröröm, tolakodás, nyüzsgés, harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó hozzáállás, kivagyiság jelmezét. A jelmez alatt mindig más nevében cselekszel, mássá teremted magad, mint aki valójában vagy. Ha félsz a háborútól, éhezéstől, nincstelenségtől, akkor háborút, éhezést, szegénységet teremtesz. Nézz körül és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá bújt emberiség. Amitől napjainkban tart a világ, az közel kerül hozzá.
Amikor vállalod az életed felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől. Szabadságtudat erősíti a céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a félelmeken. Csakis félelmek nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod igazolni, amelyen pillanatnyilag állsz, aki éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új tudásodnak, bölcsességednek megfelelően újrateremted önmagad. Ez az önmegvalósítás, más szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald tudatosan önmagad. Így kiiktatod szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan beidegződéseket, amelyek valójában nem is részei személyiségednek. Csak így lehetsz független és szabad.
A félelem megváltása --- megismerése, megtapasztalása --- univerzális ügy. A Szeretet élteti az univerzumot, és benne minden alkotó elemét. Az ember összekötő láncszem az Ég és a Föld között. Rajta keresztül áramlik az univerzumot éltető és tápláló erő, a Szeretet. Mindenki annyi szeretettel rendelkezik, amennyit képes felfogni. Annyit képes felfogni, amennyit tovább is tud adni. A félelem megakadályozza a továbbadást, így a Szeretet áramlatát is. A Szeretet éltető ereje nélkül a lények beszűkülnek, elsorvadnak. Saját félelmeink eloszlatása az emberiség fejlődésének felelősségvállalása is egyben.
Minden szeretetteljes gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a szeretetért. Amilyen mértékben fokozódik vagy oszlik szét az emberiség félelme, olyan mértékben erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak megfelelően szorul háttérbe vagy jut érvényre a Szeretet --- az Igazság --- a Földön. Saját félelmeid leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.
Amikor felcsillan benned a remény, hogy sorsodat jobbá formálhatod, akkor a tudatosság küszöbén állsz és már nem tudsz egy lépést sem hátrafelé megtenni. Ahogy a küszöböt átléped, életed más szakaszba ér. Tudatosan nem lehet félni. A tudatosság fény, amely eloszlatja a sötétséget. Amikor tudod mit teszel, vállalod az életet.
A szeretetből indultál el, bejárt útjaid után tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a szeretet öleljen át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát, nyugalmat hozva. Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd nagyrabecsülésemet, hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a világot."
|
