fénysugár

Csoportos kiránduláson vettem részt. Remek társaság jött össze.

Lefelé sétáltunk a domboldalon, amikor az út menti virágokon csodálatos, szebbnél szebb pillangókat láttunk.

Sokat fotóztgattak, megörökíttték az emlékeket.

Egy férfi le szeretette volna fényképezni az egyik színes pillangót, de az mindig elrepült, amikor közelített hozzá a gépével.

Megszólítottam:
-Kérd meg a pillangót, hogy hagyja magát lefotózni!
-Mivel chemotoxal?-hangzott a válasz- Tudod mit, ha te olyan nagyon tudod kérd meg helyettem!
-Rendben! Kérlek mutasd meg melyik pillangót szeretnéd megörökíteni!
- Azt ott - mutatott rá egy szép, színes, nagy pillangóra.
-Várj egy kicsit kérlek, amíg megbeszélem vele!
Majd a pillangóhoz fordultam és gondolatban megszóllítottam:
-Kedves Pillangó! Olyan csodálatosan szép vagy, szeretnénk ezt a szépséget megörökíteni, lefényképezni téged. Az a kérésem, hogy maradj ott mozdulatlanul azon a virágon, amin most pihensz. Igérem nem okozunk neked fájdalmat. Szeretnénk gyönyörködni benned akkor is amikor már nem leszünk itt veled, a közeledben.
-Most odamehetsz és lefényképezhetd a pillangót.- szóltam a fiúnak, aki egészen közelről örökíthette meg ezt a teremtményt.
-Nézd! Nézd milyen szép!- szaladt oda a kamerájával hozzám és megmutatta a remekművét.
Én eközben hálásan megköszöntem a pillangónak a lehetőséget és együtt örültem, a fiúval a szépséges fotót látva.