fénysugár

Jó kis téma. Nagyon profi módon űztem, űzöm  néha most is, szülőként, feleségként, barátként és emberként.

Sokszor végig sem gondolom, hogy mit miért teszek, csak ha szembesülök azzal amit teremtttem, veszem észre, hogy hoppá. Igen érdekes dolog, hogy amikor aggódunk, féltünk valakit nem is tudjuk mit teszünk csupa "jó szándékból".

Aggódok, félek, hogy a gyerekem, férjem, barátom valamit nem tud megoldani, megsérül, bajba kerül és még sok okosságot ezen kívül is.

A legfontosabb, hogy azt üzenjük ezzel szerettünknek, hogy képtelennek tartjuk arra, hogy élje az életét, megoldja feladatait, megóvja testi épségét, egészségét. Majd azon kezdünk el ggódni, hogy ennek a szívünkhöz közel álló embernek nincs önbizalma, önértékelése a padló alatt van.

Jó kis csapda. Aggódok, hogy újabb aggódni valót teremtsek.

Ugyan ennyi energiával a bizalmam is lehetne, hogy minden, ami vele történik az ő érete van és szüksége van azokra a tapasztalatokra.

Igen! Ha most azt mondod, hogy egy gyerekre vigyázni kell, akkor igazad van.

Minden gyereket meg kell tanítani alapvető szabályokra a közlekedésben és az élet minden területén.

A gyerekek kicsi emberek, akik megértik, ha szeretettel és türelemmel tanítjuk őket.

A legjobb tanítás a példa mutatás. Példát mutatok és megosztom vele az információt, hogy mit miért teszek.

Figyelek rá, ha kérdez és legjobb tudásom szerint válaszolok, ha tudok. Beismerem, ha nem tudok válaszolni és közösen megkeressük a válaszokat azokra a kérdésekre is.

Ezzel megerősítem benne, hogy nem tudhatunk mindent, de megtalálhatjuk a válaszokat az igazán fontos kérdésekre.

Akkor és ott figyelek rá, amikor igényli és békén hagyom, ha nyugalomra, egyedüllétre vágyik.

Mindenki okkal van itt a Földön és meg vannak a saját "leckéi". Én akkor segítem a legjobban, ha megbízok benne és szeretettel figyelek rá.