fénysugár

Azt mondogatjuk, hogy figyeljünk MAGunkra! Igen azt gondolom érdemes mindig a jelenben, ébernek lenni.

Egy nagyon kedves Barátom arról mesélt, hogy hetekig gyalog jártak, mert nem találták az autójuk kulcsát. Míg egyszer felszívta magát és végig gondolta, hol, mikor volt utoljára a kulcs a kezében.

Hamar jött is a válasz, hogy voltak valahol kiöltözve.

Á, az nem lehet ő nem szokta a kulcsot zsebre tenni,

de egy próbát megér megnézi az alkalmi nadrágja zsebében. Csodák csodája ott volt a kulcs.

Én a történetüket hallgatva elgondolkodtam, hogy számomra mi az üzenete ennek a történetnek, de nem igazán mélyültem el a válasz keresésébe.

Tegnap rendet tettem a pénztárcámba és szokatlanul vékonynak tűnt, mikor vissza akartam tenni a táskámba.

Mi hiányzik belőle?

Hát kivert a víz, amikor rájöttem, hogy az összes iratom, amiket most szeptemberben újítottam meg, érvényesség lejárata miatt.

Kiborítottam a táskámat abban bízva, hogy talán csak abban esett ki.

De nem volt benne.

Próbáltam végig gondolni hol és mikor volt utoljára a kezemben, de semmi válasz nem érkezett.

Este váltáskor beugrott, hogy nem régen temetésen voltam és csak az irataimat tettem be a fekete nadrágom zsebébe. Alig vártam, hogy haza érjek. Aznnal kivettem a nadrágomat a szekrényből és ott volt benne minden, amit kerestem.

Jogosítvány, személyi igazolvány, lakcím kártya.

Ekkor eszembe jutott a barátom története a kocsikulccsal, és a kérdésem, hogy mit is kellene meghallanom ebből a történetből.

Igen. Ha akkor és ott jobban figyelek MAGamra, akkor nem járkálok hetekig papírok nélkül, és megspórolok magamnak néhány feszültséggel teli órát.