Az élet egy nagy puzzle...
Érdekesen indult a mai napom. Ma van a tavaszi szünet utolsó napja a gimnáziumban és ma én is szabadnapos vagyok. Együtt reggeliztünk a lányommal, és utána beszélgettünk egy kicsit az életről.
Megkérdeztem, hogy szerinte mi a lényeges két ember kapcsolatában. Ő a legfontosabbnak a szabadságot tartja. Csak akkor tudsz igazán szeretni, ha boldog tudsz lenni önmagadban is. Természetesen hiányzik a párod, jó lenne vele lenni, de tudni kell élni akkor is ha nem vagy mellette. Ha mindig rá gondolsz és életed minden pillanatát ő tölti be az már nem szerelem, szeretet, hanem kötődés, kötöttség. Akkor ott már elveszett a bizalom, felütötte a fejét a féltékenység. Hiszen, ha te boldog vagy a párod is boldog. Örültök egymásnak, ha találkoztok. Megbízol benne, örülsz annak, hogy jól érzi magát. Nincs benned rossz érzés féltékenység, hogy nélküled is boldog tudott lenni, sőt együtt tudsz örülni neki és vele. Ez a szabadon szeretni valakit alapja, e nélkül a kapcsolat előbb utóbb megmérgeződik és játszmák színterévé válik.
A lényeg a szabadság és a bizalom.
Azután elgondolkodtam, hogy most két ember is van a közelembe, akinek segíteni szeretnék. Erre húztam egy angyal kártyát, aminek a címe az, hogy "szabadság". A lényege az, hogy az erő a szabadságban rejlik. Mindenkinél és mindennél fontosabbnak kell lenni, hogy szánjunk időt önmagunkra. Hiszen csak akkor tudunk önmagunk lenni és segíteni, ha mi magunk rendben vagyunk. Az élet egy nagy "puzzle" segíthetünk másoknak, de csak akkor, ha a mi puzzle-k már kiraktuk. Segíthetünk de csak egy két részlet helyére mutathatunk rá, mert különben elvesszük az örömöt a siker élményét a másiktól, és közben a mi képünk sem halad. Meg kell találni az optimális időt mindenre és mindenkire, de legfőképpen magunkra.
"A függőségen alapuló kötődés problémája foglalkoztatott.
- Igen - felelte. - Láttam.
- Hogyhogy látta?
- Az energiamezőből meg tudtam állapítani, mi zajlik le magában.
- Miért, milyen volt?
- Összekapcsolódott Marjorie-éval. Amikor maga itt ült, Marjorie meg a másik szobában, a maga energiamezeje megnyúlt, egészen odáig, és összefonódott vele.
Megcsóváltam a fejem.
Julia mosolygott, és vállamra tette a kezét. - Maga most elveszítette a kapcsolatát az univerzummal. Helyette Marjorie energiájával került függőségi viszonyba. Így van ez minden függőség esetében: az ember valaki vagy valami máson keresztül akar összekapcsolódni a mindenséggel. Helyre lehet ezt hozni, ha feltölti magát energiával, és ismét arra koncentrál, hogy miért is van itt tulajdonképpen.
Bólintottam, és kimentem a szabadba. Julia odabent maradt. Tíz percen át azzal foglalkoztam, hogy magamba gyűjtöttem az energiát, ahogy Sanchez tanította. A szépség fokozatosan visszatért, sokkal könnyebbnek éreztem magam. Visszamentem a házba.
- Máris jobban néz ki - jegyezte meg Julia.
- Jobban is érzem magam - feleltem. "
Részlet: James Retfield Mennyei prófécia 8. felismerés leírásából
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Szia!
Köszönöm a véleményedet!
Barátod Piroska
sZ.
(Zsolti, 2010.04.06 18:48)
Szia Piroska! :)
Nagyon tetszik amit leírtál, de azért nem mindenben értek veled egyet :)
A pároknál egy bizonyos szintig természetes az egymásra gondolás, de tény, hogy azon a szinten túl elveszik a "most" öröme... :)
Az életedben lehet olyan ember, akinek segíthetsz, de semmiképpen sem kell, ha már kell akkor inkább ne segíts nekik, inkább bízzál bennük, hogy megoldják. ;) A segítség felajánlás és szolgálat egyben, a kell pedig szükség. :)
Köszönöm, hogy ismét megosztottál velem egy jó pár fontos gondolatot, hisz ezekkel is segítesz! :)
Mindig szerető barátod:
Zsolti - sZ. :)
Fenysugarak
(Válasz, 2010.04.06 19:35)