fénysugár

Szombaton kicsit megborított egy vita a férjemmel. Első felindulásomban butaságokat mondtam és hatalmas feszültséget éreztem magamban. Egyre rosszabbul éreztem magam és egyre borúsabb gondolatok találtak meg.

Éreztem, hogy egyre mélyebbre süllyedek és a sírást nem bírtam abbahagyni.Úgy éreztem kevés vagyok, hogy innen ismét talpra álljak és jól érezzem magam a bőrömbe. Imádkozni kezdtem a saját szavaimmal. Kértem Istent segítsen más nézőpontból néznem a történtekre és teljen meg szívem ismét szeretettel. Kértem, hogy halljam meg a választ arra a kérdésre, hogy

- Mit tenne a szeretet ebben a helyzetben? - és legyen erőm azt cselekedni.

A sírástól kifáradva elaludtam és már kicsit jobban éreztem magam, amikor felébredtem. Egy barátommal találkoztam és elmentünk egy tóhoz naplementét nézni. Hallgatott a hívó szóra és látszólag céltalanul indult el a tó felé. Közben arról beszélgettünk, hogy " szól-e hozzánk Isten ma is", egy kapott pps kapcsán. Még soha nem jártam előtte ezen a helyen. A naplemente narancs színűre festette az égboltot. Néztem a csodás fényeket és közben a színek szikrázóan szép zöld színűre változtak, majd ismét narancsra. A nap gyorsan lebukott a dombok mögé. Én ekkor a tó vizét kezdtem figyelni és egyre szikrázóbb, szebb lett a a tó felszíne. Egy nád csomó mellet kirajzolódott egy csodás rózsaszín ovális fény, néztem egy darabig míg eltűnt a fény és ismét csak a csillogó víztükröt láttam. Felemeltem a tekintetemet jobbra néztem a fák irányába és ekkor egy rózsaszín fényoszlopot pillantottam meg. Meg akartam nézni és akkor eltűnt. Ismét csak "bambultam" a fák tetejét és ismét kirajzolódott a fényoszlop, benne egy hihetetlen szépségű arc, aranyló hajkoronával. Néztem és nem tudtam betelni a csodával. Megkérdeztem a mellettem álló barátomat, hogy

- Te is látod a rózsaszín fény oszlopot?

- Hol ott a fák tetejénél?

- Igen ott. - válaszoltam.

- Igen én is látom. - válaszolta mosolyogva.

Isten válaszolt az imámra, megmutatta, hogy mennyivel több van a világunkban, mint eddig érzékeltem. Elindultunk vissza az autóhoz és a lábunk alatt a fűben aranyló fényt láttam, ami hihetetlen ragyogást adott minden kis fű szállnak. Megtelt a szívem szeretettel és hálával. Egy benzinkúthoz érve megkértem a barátomat, hogy forduljon meg és vigyen haza most. Úgy éreztem, hogy a férjem még mindig feszült és ideges. Szerettem volna akkor és ott azonnal átölelni és elmondani neki, hogy mennyire szeretem. Bementem a szobába, ahol éppen dolgozott, de nem nagyon tudott a munkájára koncentrálni. Megkérdeztem, hogy van. Kicsit furcsán nézett rám, hiszen ilyenkor napokig szoktam duzzogni és nem álltam vele szóba. Úgy éreztem, hogy most nem lenne jó, ha elmondanám, hogy mit érzek, mert nem tudna mit kezdeni vele. Így csak szívem minden szeretetével álltam mellette és néztem, ahogy kisimul az arca és megnyugszik. Rám nézett és láttam, hogy most már ismét képes gondolkodni és dolgozni. Így kijöttem a szobából. Ma este találkoztunk azóta ismét. Vidáman jött haza a munkából és nagyon kellemes beszélgetésben telt el az este.

Igen ma is szól hozzánk Isten. Megmutatja szeretetét, ha nyitva szívünk és meghalljuk a szavát.