fénysugár

Soha nem gondoltam, hogy a legkönnyebb feladat Édesanyának lenni. A legjobb tudásom szerint cselekedtem mindig a lelki ismeretem tiszta. Az élet majd eldönti, hogy mi vált a javunkra. Minden gyermek tanítja a szüleit és minden szülő igyekszik a legjobbat adni gyerekeinek. A példa amiben felnőttünk mutatott egy mintát. Mindannyian eldönthettük, hogy számunkra mi az amit szeretnénk tovább adni a gyerekeinknek és mi az, amit inkább kihagynánk az ő életükből. Tudom, hogy a tudásom legjavát tettem bele ebbe a feladatba. Mégis szembesülök olyan dolgokkal, amiket most másként csinálnék. Tudom, hogy a múlt elmúlt és kár rágódni rajta. inkább csak a tanulságokat összegzem magam és az olvasó számára.
Én azt gondoltam, hogy az a "szeretet", ha megóvom őket mindentől és igyekszem mindent megtenni nekik. Sokszor többet is a kelleténél, amivel talán azt a jelzést küldtem számukra, hogy ők képtelenek valamit megcsinálni. Igen azt mondják, hogy " a pokolhoz vezető út jó szándékkal van kikövezve", hát ebben is lehet valami.
Kedves szülők, Édesanyák sokszor észre sem vesszük, hogy milyen kötelékeket és terheket teszünk a gyermekeinkre. A bizalmatlanságunkkal, az aggódásunkkal és féltésünkkel. Az én gyerekeim már ketten felnőttek, csak a legkisebb kiskorú már. Kérlek benneteket, hogy tanuljatok meg bízni a gyermekeitekben, én is most tanulom és még néha hibázok. Mindig kijavítom, ha felismerem a hibát. Bízzatok meg a gyermekekben, ők is, mint mi csak olyan feladattal szembesülnek, amire már készen állnak.
Én nagyon bízom benned és a gyermekeitekben kedves olvasó!