fénysugár

Egyetlen valóság a szeretet. Mondom és élem meg sokszor. Azután szembe találom magam valamivel, ami megtanít a különbségekre.

Minden probléma megoldására vannak terveink, képeink. Ezek a képek érzéseket keltnek bennünk. Melegséget, békét és szeretet, ha rátaláltunk a szeretet vezérelte "képre". Fájdalmat és szenvedést, amikor nem a helyes képhez ragaszkodunk. A ragaszkodás, kötődés már a játszmák része, megmutatja, hogy eltértünk a szeretet útjáról.
A szeretet halkan suttog, nem akar tőlünk semmit. Sugall és vár, megvárja, hogy elengedjük az ego képeit.

Az ego hangos, követelődző és hisztis. Ezt akarom és ennek így kell lenni. Zsarol, harcol és néha taktikát vált és megörvendeztet. Mindent megtesz, hogy igaza legyen. Panaszkodik és keres társakat a játékhoz. Megtalálja azokat az embereket, akik egyetértenek vele és tolják erősítik a "vágyaink képét".

Könnyű felismerni, mert szenvedünk, sírunk és panaszkodunk. A "tanács" tarts ki, szenvedj tovább és elnyered azt, amire vágysz. Boldogok vagyunk, mert valaki azt mondta, "igen" és továbbra is ragaszkodunk egy "képhez", egy vágyhoz és boldogan szenvedünk tovább.

A szeretet a tanítást látja meg mindenben. Segít elfogadni, feloldani, hálásnak lenni és meglátni a jót, a hasznosat, ami előrevisz utunkon. A szeretetnek is vannak könnyei, de ezek öröm, meghatottság és együttérzés könnyei.

A szeretet csak suttog nem követelődzik, nem keresi az igazát. Azt mondja lágyan, halkan, hogy az "ego szenved", becsukhatom a fülem. Továbbra is szeretet teljes és halkan szól, kéri, hogy figyeljek, vegyem észre, szenvedek, és vár. Megvárja, amíg Én meghallom és tanulok belőle. Bízik bennem.

Hálásan köszönöm a barátaimnak, hogy segítettek megértenem a különbséget.