fénysugár

Egy 16. éves lány édesanyjaként sok új dolgot élek meg. Sokat változott a világ, és új nézetekkel szembesülök.

Azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy ne akarjak okosabb lenni és főként ne akarjam rá kényszeríteni gondolkodás módomat erre az ifjú emberre.  Tapasztalatom szerint sokkal könnyebben érem el amit szeretnék, ha őszinte kíváncsisággal és nyitottsággal fordulok felé. Megkérdezem, hogy telet a napja és milyen élményekkel tapasztalatokkal gazdagodott. Ez a hozzá állás módot ad arra, hogy elmondjam saját érzéseimet és tapasztalataimat. Tiltással és szigorúsággal csak azt érem el, hogy nem lesz hozzám őszinte, hazugságokba kényszerítem. Előfordult már az is, hogy úgy engedtem meg neki valamit, amit nagyon szeretett volna, hogy elmondtam, hogy nem szívesen teszem, de legyen, ha ennyire szeretné. Utána elmondta, hogy tényleg nem azt kapta az eseménytől, amire számított. Végre van saját tapasztalata és nem töri a fejét azon, hogyan kellene "kibulizni", hogy megélhesse, amit szeretne. Sokszor mesélek neki a saját életemről, amikor annyi idős voltam mint ő. Néha jókat nevetünk, de van amikor elgondolkodunk egy-egy történeten. Úgy érzi, hogy partner vagyok, egy barát és nem egy "vaskalapos" felnőtt, aki csak azt tartja jónak, amit ő kigondol, vagy tapasztalt. Igyekszem nem teremteni félelemekkel, gátakkal semmit az életében, hagyom, hogy szabadon tapasztalja meg mindazt, ami még hiányzik az életéből. Igaz nem adok a kezébe "fegyvert", mert még nem tapasztalta meg milyen érzés ölni, de nem építek köré korlátokat sem. Igyekszem megérezni, hogy hol és meddig szabad segítenem, óvnom szeretetemmel és hol válik ez a szeretet már kötéssé, kötelékké. Tudom, hogy a legjobb úton haladunk mindketten. Bízom abban, hogy mindig megtaláljuk a legoptimálisabb kapcsolat lehetőségét egymással. Bízom benne, hogy ez az időszakpontosan olyan csodálatos és szeret teli, mint az eddig együtt töltött évek. Bízok önmagamban és benne a közös életünk minden pillanatába.