Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Én és a köd

2009.06.25

 

Egy régi történet utat tört magának, hogy leírjam.

Amikor a kislányom megszületett és beszélni kezdett megtelt életünk "Angyalokkal", "Szentekkel" és más lényekkel. Most már 15. éves.

Egyszer azt mondta nekem, hogy

-"Anya csinálj jó időt! Légyszíves!"

-Hmm...ha az ilyen egyszerű lenne mondtam neki.

-"Igen ilyen egyszerű, mert Te vagy az időjárás felelős!Csak soha ne élj vissza vele, mindig tudd, hogy mit miért teszel."

-Húha,- viccelődtem vele és nem hittem ebbe.

Egyszer a szükség úgy hozta, hogy nagy ködben vezettem ismeretlen helyen, azt gondoltam, hogy most jó lenne hatni az időjárásra, és gondoltam egy nagyon merészet.

Megszólítottam a ködöt és elmondtam neki, hogy mennyire fontos ez az út nekem és tisztelettel kértem a segítségét, csak annyit, hogy lássam a közlekedési és utca táblákat, és a köd megemelkedett.

Mikor az utam véget ért otthon beálltam a garázsba.

Hálás szívvel megköszöntem és azt mondtam, hogy innentől legyen úgy, ahogy lenni kell. Tombolja ki magát, ha az kell, hogy legyen.

Kilépve a garázs ajtón megdöbbenve láttam, hogy a látótávolság 20 méter alá csökkent, mert a kaput nem láttam a sűrű ködtől.

Ismét megtelt a szívem hálával és leírhatatlan, tiszta, őszinte és feltétel nélküli szeretettel.

Ez a történet kb. 2. éve történt és most valamiért előbújt, hogy leírjam. Nagyon szeretek itt lenni veletek. Élni itt és most a Földön.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.