fénysugár

Sokszor gondoltam magamról, hogy ezen én már régen túl vagyok. A szembesítés olykor nagyon fájdalmas. Megfigyeltem, hogy mindig gondos talaj munka, vetés és növény ápolás előzi meg.

Ott van bennünk az érzés, majd jön valaki és azt mondja, hogy jól beültetted magad az érzelmeid hintájába. Ekkor jön egy nagyon erős ellen tartás, tiltakozás. Huh valaki belém lát. Ezt azért még sem kellene, mit képzel. Ilyenkor legjobb, ha nem szítjuk az ellen állást, hanem rábízzuk, hogy te érzed és lehet, hogy én tévedtem. Tudom jön újabb kertész az általam megmunkált földbe beülteti a magot. Ekkor még mindig ellen állás van. A harmadik némi esővízzel locsolgatja a vetést, míg a negyedik már szárba szökkent növényt ápolgatja. Itt már lazul a szembe helyezkedés, míg végül az aratáshoz is kapunk segítőt. Lehet, hogy mi magunk mondjuk ki az igazságot, mint valami felismerést, de az is lehet, hogy megvárjuk, míg ismét kimondja helyettünk valaki. Ekkor már az elfogadás munkálkodik bennünk. Lehetőséget kaptunk a "gyógyulásra" a felismerést a változtatás igénye követi. Nagyon fontos, hogy ne ostorozzuk magunkat, inkább bocsássuk, meg magunknak az akkori tudatosságunkkal a legjobbat hoztuk ki magunkból.

A megbocsátás a legnagyobb kegyelem. Merítsünk belőle erőt a tovább lépéshez. Találjuk meg magunkban a legjobb tulajdonágainkat, ismerjük fel, hogy szerethetők vagyunk s minden bennünk van a boldogsághoz.

Legyünk nyitottak és építsük be ezt a tudást, tapasztalatot az életünk további részébe!