fénysugár

32. éve élek a férjemmel. nagyon hosszú idő tudom. Volt amikor én is fel akartam adni. Azután rájöttem, hogy a kulcs a kezemben van. A férjem teljesen más, mint én. Ő egy tüzes kos/ikrek, én egy szűz/szűz. Mindig azt gondoltam, hogy mi jól kiegszítjük egymást. Én kicsit lassítom őt, hogy ne égjen olyan gyorsan, ő pedig frissít ösztönöz engem, hogy ne lassuljak le túlságosan. Észre vettem, hogy nagyon sokszor teljesen úgy viselkedik, ahogyan én beszélek róla. Amikor panaszkodtam valakinek, akkor szinte szószerint megvalósította mindazt, amit én mondtam. Amikor dicsértem és arról beszéltem, hogy milyen csodálatos ember, akkor megtapasztalhattam ezt az oldalát. Amikor elégedetlen voltam önmagammal, bántottam magam legbelül, akkor hű tükrömként ő is bántott engem fizikai síkon. Nem fizikailag, lelkileg, ahogyan én saját magamat. Ha éppen utáltam magam és nem igazán szerettem magam, akkor nem éreztem az ő szeretetét sem. Döntöttem. Szeretem és elfogadom magam. Mindig csak jót és szépet a pozitív dolgokat mondom róla mindig, ha szóba kerül. Igen. Jöttek is szépen a megerősítések minél több jó tulajdonságát fedeztem fel annál több jót fedeztem fel benne. néha ugyan jöttek a "kísértések" is, hogy elbizonytalanítsanak, de ekkor kitartottam a gondolataim, hitem mellett és távozásra szóllítottam fel a "kísértést".Most úgy érzem, hogy ismét boldog házasságban élünk. Bízom benne, hogy így is marad míg csak élünk.