fénysugár

Elgondolkodtam, azon, hogy vajon mi miért történik velem most. Egyes eseményekből mit kell megtanulnom, tapasztalatként tovább vinnem.

Az első történet amin elgondolkodtam, egy kéretlen ismétlődés.

Vajon mit nem csináltam jól először, hogy ismét elém tették szinte ugyanazt a történetet, csak más szereplőkkel.

Hosszas töprengés után levontam egy számomra lehetséges következtetést:

Túlságosan benne voltam 3 személy történetében, és nem tudtam kívül állóként figyelni az eseményeket. 

Így az én energiáim is hatottak az események alakulására, és most az a feladat, hogy ezt megtanuljam.

Nem élhetem mások életét, csak a sajátomat. Egy dolgot tehetek, ha a legjobbat akarom nekik.

Szívem vágya, hogy az történténjen, ami mindenkinek a legjobb, akkor bíznom kell benne, hogy így oldódik meg.

Ehhez én úgy járulhatok hozzá, ha szeretem és ezt az érzést érzem minden szereplő iránt, kivétel nélkül. 

Bízom benne, hogy mind hárman a legjobbat hozzák ki önmagukból és megtanulják , amit kell ebből az élethelyzetből. 

Igen kemény feladatnak gondoltam először önmagam számára. 

Azután eszembe jutott egy kedves tanítóm mondása:

"Az életünkben minden feladat pont annyira nehéz, mint amilyennek gondoljuk."

Most úgy gondolom, hogy pont most van itt az ideje, hogy bölcsen, okosan és sok szeretettel megtanuljam a feladatomat, és tapasztalat szintjén tovább vigyem a tanulságokat.

A másik, amin elgondolkodtam a körülöttem élők helyzete. 

Milyen tükrökbe nézek bele most?

Azt látom, hogy sok a beteg ember körülöttem. Vajon mi van a lelkemben, amiért ezt látom ismerőseim életében?

Milyen változásokkal javulhat ez a kép?

Mit csináljak másképpen?

Jöttek is a válaszok szépen és ami könnyen megoldható, azokat már meg is változtattam.

Igen ám, csak vannak mélyebben is válaszok és hajlamos vagyok, csak a felszínt kapargatni és becsukni a fülem, ha kényelmetlennek tűnik a feladat.

Az elhatározások már bennem vannak, de a kivitelezés lassabban ment eddig. 

Ezért mostantól jobban bízok magamban, félre teszem a lustaságot, halogatást és úgy gondolom ez a legjobb perc arra, hogy elkezdjem.

Ez a lépés, hogy végre szembe néztem önmagammal erőt és bátorságot ad nekem.

Bízom benne, hogy környezetem, mint mindig hűen mutatja meg, hogy merre vezet az én utam és azt boldogan követem.