fénysugár

Én azt gondolom, hogy a haraggal saját magunknak ártunk. Míg a másik, akire haragszunk békében éli világát, mi a haraggal mérgezzük saját lelkünket testünket.

Azt olvastam valahol, hogy: "A harag olyan mintha méreget innánk és közben arra várnánk hogy a másik, akire haragszunk meghaljon attól a méregtől, amit mi ittunk."

Azt gondolom, hogy butaság volna így gondolkodni viselkedni. Így arra törekszem, hogy soha nem mérgezzem magam a harg érzésével. Bárki megbánt először is azt nézem meg, hogy mivel váltottam ki ezt a viselkedést a másik emberből. Előfordul, hogy nem találok magyarázatot amikor így vizsgálódok, akkor megnyugtatom a lelkem, hogy csak rosszkor voltam rossz helyen, hogy a kirohanása valójában nem is nekem szólt csak épp kéznél voltam és rám borította elégedetlenségét,  vagy egyszerűen csak itt tart még az egyéni fejlődésének útján. Gondold csak végig ezután van értelme a haragnak. Ugye nincs. Akkor kezd magaddal, majd bocsáss meg mindenkinek, akire eddig haragudtál.