fénysugár

Ezt az írást Karsay István barátomtól kaptam az ő történetük. Mindkettőjüket külön külön csoportból ismertem már régebb óta és elcsodálkoztam, hogy milyen kicsi a világ, hogyan érnek össze a csoportok a szemem láttára. Kérlek Téged ki olvasod a szíveddel lásd a történetüket.

Az indigó anyagomból ami Dettyról szól. Sokan elküldték őt tanítók, de én mondtam neki, hogy azért, mert hozzám kellett kerülni, az bizonyítja azt is, hogyha hozzád kerül, akkor nálad kellett egymással találkozni, nagyon meg volt szervezve ez a komoly kapcsolat mindkettőnknek.
Nálam azért volt egyszerűbb, mert amikor meghallottam a hangját egyértelmű volt a számomra: ezt vártam évezredeken keresztül!

és akkor az indigó anyag, és egy kis mese utána!


szeretettel:

István


Detty

Ő a csúcs, életem legszebb része, a gyakorlati tapasztalatok élő tárháza.

Hogy is kerültem vele kapcsolatba?

Éppen nyaralásból jöttem haza, amikor csengett a telefonom, és egy csodálatos rezgésű hang szólalt meg benne segítséget kérve. Bevallom őszintén, hogy már nem szoktam találkozni személyesen senkivel, vagy csak nagy ritkán, de nem tudtam ellenállni, és megbeszéltem vele egy hétvégi találkozót Szekszárdon, mert ott lakott a környéken.

Érdekes képen előtte két nappal álmomban "levetítettek egy lányt nekem", és történéseket, ennek hatására szellemi sugallatra szállást is foglaltam egy éjszakára.

Amikor találkoztam vele megdöbbentem, mert az a lány jött velem szembe, akit álmomban láttam és beszélgettem vele az asztrál síkon!  Detty 19 éves és iskolába járt még.



Csodálatos volt, olyan dolgokat mesélt, ami nagyon érdekes volt a számomra. Kiderült, hogy O is volt már pszichiátrián, mert nem tudta kezelni a látását, és a vele született tudását.

Sajnos meg is volt szállva, ez egyértelmű volt a számomra, így úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük az éjszakát, beszélgetünk, és én kezelem. Többször is gyógyítottam a hétvégén, nagyon sokan tapadtak rá, mert megpróbált védelem nélkül megszállottakat is gyógyítani, és azok ráragadtak! Vasárnapra már sikerült sokat leszedni róla, hányingere is volt, ami a tisztulás jele, és a szeme színe is visszaváltozott.

Vasárnap elváltunk egymástól, megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Közben csak a dolog fontossága miatt megemlítem, hogy 28 év után közös megegyezéssel elváltunk a feleségemmel, és én már külön éltem egy lakásban, teljesen szabad voltam. Amikor hazaértem és kicsomagoltam, kezembe került a kis ajándéka, és egy borzasztó hiányérzet járta át a testemet, és rájöttem, hogy otthagytam valamit Szekszárdon! A SZÍVEMET! Pár, perc múlva csenget a telefonom, és telefonált, hogy szerencsésen megérkeztem-e? Megbeszéltük, hogy következő hétvégén jön hozzám, és folytatjuk a kezelést és a beszélgetést. És innentől kezdve minden hétvégén jött hozzám!



Amikor megjött olyan volt, mintha hazajött volna, és berezegtette a lakásomat, ahova mint no O volt az első, aki belépett. Teljesen természetes volt, hogy velem van, és egymással vagyunk. Sokat beszélgettünk, gyógyítottam, és hallgattuk egymást.

Néha megdöbbentem, mert akkora tudás volt a kislányban, olyan szellemtani dolgokról beszélt, ami "hozott anyag volt" előző életből. Amikor elkezdett mesélni a Jupiteren töltött életéről, és o nem olvasott szellemtani könyveket erről, és teljesen egyezett az általam tanultakkal!



Nagyon sok érdekességet mondott nekem, többek közt azt is, hogy jó lenne megmenteni a többi indigó gyerekeket, elmesélni a szülőknek és a többi embernek, hogy léteznek, és vigyázni kell rájuk, megérteni őket, és felajánlotta a segítségét egy előadáshoz.

Nekem volt egy érdekes esetem 1975-ben, amikor még iskolába jártam, érettségi előtt voltam egy évvel. Megszólalt egy hang bennem, szinte meg is ijedtem, hogy nemsokára le fog értem születni egy lány, akivel összekerülök. Még a nevét is megmondták: Karsay Bernadettnek fogják hívni. Na most ez érdekes dolog volt, mert akkor még nem is voltam nos, szárnyaimat kezdtem bontogatni 17 évesen a lányok felé, és elkezdtem gyakorolni a párkapcsolatot, és javítani a minőségén, ahogyan bővült a kapcsolataim száma.

Később ezt a közlést elfelejtettem, a két házasságom teljesen kiverte a fejemből, és.. nem is vettem komolyan.



Szellemi rendezésre kialakult az új életem, egy teljesen új élet, mindenem új lett, még a ruhám, evőeszközöm is, és ebbe az új életbe sétált be Detty. Szó szerint besétált.



Kiderült, hogy O is tudta, hogy Budapestre fog kerülni, neki is megjósoltak engem, csak a koromat nem mondták meg. Mindkettőnket zavart a nagy korkülönbség sajnos, mert 33 év van közöttünk.

És egy napon, egy csütörtöki nap volt arra ébredtünk, hogy bekapcsolták a szerelem érzését nálunk az asztrál síkon, nem tudjuk, hogy mi történt egy időben velünk az éjszaka, de szerelmesen ébredtünk fel egymás mellett.

Ennek az "ébredésnek" törvényszerű része volt, hogy úgy döntöttünk, hogy nem bírjuk egymás nélkül, nagyon nagy a távolság, a hétvégi találkozások kevesek, és hozzám költözik.



Mint indigó gyermek, komoly gondjai voltak az iskolával, így nem okozott gondot abbahagyni az amúgy is értelmetlen iskolát, és úgy döntöttünk, hogy ha rendbe hozom, akkor Pesten folytatja a tanulást.

Rendbe kellett hoznom, mert ahányszor hazautazott előjöttek a problémái, mellettem mindig rendben volt. Szülei elváltak, a kislányt elhanyagolták, egészségileg is le volt romolva, így nekem kellett mindent elölről kezdenem nála, a tanítást, és egészségügyi rendbetételét.

Még annyit a magánéletünkről, hogy eljegyeztük egymást Dobogókon, és az aranygyűrűvel jeleztük a külvilág felé, hogy foglaltak vagyunk és összetartozunk, és 2011 januárjában elvettem feleségül.



Nagyon nehéz szegénynek kezelni a dolgait, komoly munkám van vele állandóan, a nap 24 órájában. Éjszaka álmában beszél, harcol az asztrál síkon, megrázkódik, szinte remeg az ágy alatta. Átvette a Föld rezgéseit is, érezte a Földanya minden rezdülését, fájdalmát, tisztulását.

Amióta bekerült a védelmem alá, és az aura rendszerembe, kezdenek múlni az éjszakai támadások, és kezd hosszú évek után végre jól aludni, ezért is volt fontos a számomra, hogy mellém kerüljön. Ha nem költözik hozzám, talán újra bevitték volna a kórházba, mert nem tudták kezelni, pedig nem benne van a hiba, hanem a felnőttekben, akik nem értik az indigógyermekek nyelvezetét, tulajdonságaikat.

És rájöttünk, hogy komoly szellemi rendezés van a háttérben, minden segítséget megkapunk, előjöttek a közös Atlantiszi emlékek, és a közös tulajdonságok, történetek, és elkezdtünk egyre jobban emlékezni. Rájöttünk a közös feladatokra, és onnan folytatjuk a munkánkat egymással, ahol abbahagytuk régen.



És akkor egy pár olyan tulajdonság, ami miatt kinevették, és bolondnak nézték



Soha nem volt biztonságérzete, mert állandóan belerúgtak a felnőttek, még a szülei is megalázták, mert nem tudták kezelni, o meg állandóan beszélt arról, amit lát!

Mindig volt nála ennivaló, víz, csomagok a túléléshez, tudta, hogy egyszer történni fog valami a földön (korszakváltás), de nem tudott róla többet, így állandóan fel volt mindenre készülve.

Nekem teljesen természetes volt, de szépen elmagyaráztam neki az egész változást. Még amikor külön voltunk kapott egy rádiótelefont, hogy ha bajban van soha nem lesz egyedül, engem éjjel - nappal felhívhat, és bárhol van megmentem. Lecsökkentettem a csomagok mennyiségét, majd amikor rájött, hogy végre biztonságban van mellettem, megszűntek a csomagok is.







Nem volt beilleszkedve a fizikai síkra, és szenvedett ettől. Le kellett "földelni", most is dolgozok rajta erősen. Be kell illeszkednie erre a síkra, és nagyon nehéz neki, és szenved tőle.

Panaszkodott állandóan, hogy mennyire rossz ezen a síkon, nem érti az ittlévő emberek működését, gondolkodásmódját, a gyűlöletet, szeretetlenséget. Tiszta és ártatlan gondolatokkal közeledett mindenki felé, és ezt nagyon sokan kihasználták.

Kigúnyolták, nevettek rajta, megalázták, főleg amikor Jézusról beszélt.

Osztálytársai céltáblának nézték a különcsége miatt, vele szórakoztak. Ugyanilyen értetlenséggel nézték a szülei, testvérei, mert nem is hallottak indigó jelenségről, még az orvosai se, és ezért nem vették komolyan a betegségeit, és el lett nagyon hanyagolva.

Olyan fizikai dolgokat kell vele végeztetni, ami segít neki, de nagy türelem kell hozzá.

Tetszett nekem, amikor elmentünk orvoshoz rutinvizsgálatra, nem tudta, hogy mit kell csinálni, az alapvető dolgokat nem ismeri, és megjegyzést tettek rá: "hol élsz kislány, talán egy másik bolygón?" Nem is sejtették, hogy teljesen beletaláltak a valóságba. Mindent el kell neki mondani nagy türelemmel, amit a szüleinek, a nevelőinek kellett volna megtanítani, és hatalmas előrelépések vannak az életében, komolyan látszik rajta a fejlődés! De még sok közös munka vár ránk!

Beilleszkedésben elkezdtem sok mindent nála, felépítve mindent. Be kellett illeszteni egy ártatlan tiszta lányt a "való világ" mocskába, hogy valamilyen szinten feltalálja magát.

Olyan nőies dolgokat kezdtünk el, mint kozmetikus, fodrász. Kidobáltunk minden régi elavult ruháját, és elkezdtünk szépen öltözködni!

Érdekes képen az iskolában amikor felvette az első csinos holmit elkezdtek a fiuk felfigyelni rá és körbezsongani, de o egyből látta, hogy ez mennyire a külsőségeknek szól, és nevetett rajta!

Elvittem táncolni, életében most volt szórakozni első alkalommal mint "felnőtt" , bár nagyon nem vágyik rá, de jól érezte magát, és énekelt. Otthon meg kell tervezni az egész napot, a házi feladatokat, minden napra egy kis feladat, ami egyre jobban bővül, és ez a házimunka többek közt, ez az igazi való világ.

Mindent elmesélni neki nagy türelemmel, hogy mi hogyan működik ezen a síkon, hogyan kell viselkedni, milyen szokások vannak, ugyanis azzal, hogy megtisztítottam most tért vissza az igazi "önmaga", és a nevelésének, tanításának kezdete olyan, mintha most kezdenénk egy kb. 10 éves lányt megtanítani az életre történő felkészülésre. Az alapokkal kell kezdeni, miközben a szellemi tudása vetekszik az idős emberek tudásával. Ezért is tudunk egymás mellett maradni, mert nincsenek kamaszkori fellángolások, a igazi gyermekkorból nagy ugrással átlép a felnőttkorba, miközben kimaradtak a legszebb évei, és ezért nagyon sajnálom. Azokra megpróbál nem is gondolni, csak nehéz a felejtés.

Mindennap boldog, mert csak örömben és jókedvben van része, bár nekem néha rossz, mert úgy kell kezelni mint egy gyermeket is akit időnként meg kell szidni ha "rossz fát tesz a tűzre" (mondjuk sok csokit eszik), de most már tudja, hogy mindent szeretetből teszek, és érte, a fejlődése érdekében.

Az orvosok amúgy nagyon érdekesek, elmentünk vizsgálatra mindenhova, szó szerint át kell nézni az egész testét a gerinctől kezdve a vérképekig. Sokszor panaszkodik, hogy fáj a feje, de néha azt is hozzáteszi, hogy nehezen kezeli a fejben lévő sok információt.

A neurológus felírt neki fejfájás elleni orvosságot, három fajtát is. Kiváltottam az egyiket, a többiért csak most fogok elmenni, mert rendelni kell. Elolvastam amit felírt, amit minden este szedni kell, és kiderült, hogy antidepresszáns orvosság, ami öngyilkossági hajlamot is felerősíti az emberekben! Ezt felírta úgy, hogy nem tájékoztatott róla senkit, sőt azt mondta neki kihasználva a hiszékenységét és jó szívét, hogy ettől jobban fog aludni. Ha nem figyelek oda, akkor örökre! A gyógyszer repült a szemétbe nagy ívben!

Felírja egy olyan lánynak, aki boldog, jól érzi magát, szárnyal, éli az életét végre, kezdi megtalálni önmagát!



Nem tudja kezelni a tulajdonságokat, képességeket.

Megtanítottam neki, hogy nem szabad mindenhol beszélni arról amit tud, és lát.

Elkezdtük kikapcsolni a látását, és sok mindet, mert nagyon sok neki egyszerre ezeket kezelni!






És akkor egy érdekes eset:







Fernandó.



Nemrég meglátogattam vele egy idősebb barátunkat.



A következő dolog történt a találkozón.



Drága barátomnak pár éve meghalt a kubai barátja. Nagy tragédia volt az életében, a barátom is 64 éves, a barátja Fernandó 20 évvel idősebb volt, de nagyon nagy vonzalom volt közöttük, amit nyugodt szívvel hívhatunk szerelemnek is. Amikor kiutazott hozzá, hogy pontot tegyenek a hosszú kapcsolatuk végére, azaz összekössék az életüket, Fernandó három nappal előtte egy autóbalesetben meghalt!

Barátomat nagyon megviselte nagyon, hozott tőle személyes emléktárgyakat is.



Ahogyan beszélgettünk erről nagyon erős szellemi jelenlétet lehetett érezni, és egyértelmű volt, hogy Fernandó itt van velünk. Kiderült, hogy a sok emléktárgy, a meghalt barát napi emlegetése, a sok gondolat itt tartotta, és nem tudott elmenni!

A barátommal megértettük, hogy nem jó itt tartani a halott barátját, elmondta, hogy ezt O is tudja, de olyan nehéz elengedni, mert el se tudott búcsúzni tole, és még ma is fáj az elvesztése..



Detty kapcsolatba lépett Fernandóval, és közvetítette, amit Fernandó üzent, majd gondolt egyet, és átengedte a testét Fernandónak, és o rajta keresztül beszélt a kedvesével. Elbúcsúzott tőle, sok félreértést megbeszéltek egymással, és megkérte,, hogy engedje el!

Amikor Detty visszatért a testébe megbeszéltük, hogy a barátom elengedi Fernandót, megszabadul az összes emléktárgytól. Detty ekkor újra kilépett a testéből, és átsegítette Fernandót a szellemi szférába, ahova menni kellett. Segített neki átmenni.



Este elégettük Fernandó összes emléktárgyát, és barátom is könnyebb szívvel éli azóta életét, mert el tudott búcsúzni halott kedvesétől, és így a sok magyarázattal, amit kapott kedvesétől könnyebben fogja élni az életét ezentúl. Főleg, hogy már tudja, hogy a kedvese él, és várni fogja, vigyázz rá a másik világból. Felismerte, hogy a szeretetével itt tartotta, és pont annak ártott, akit a legjobban szeretet!



Energia és tudás átadás:



Elmesélte, hogy van egy képessége (és a kristály- gyerekeknek is), ha megfogjuk egymás kezét, és akarjuk, akkor át lehet küldeni a tanításokat, és a tudásomat, és az Ő tudását is át tudom venni.



Bevallom őszintén kicsit "kétkedve" fogadtam, de később rávilágított ez arra a tényre, hogy sok mindent honnan tud, amit még nem mondtam el neki, és mégis az én szavaimat használja!

Így képzeletben összeszedem az anyagot, amit át akarok aznap adni neki, majd becsomagolom egy kis könyvbe, aminek a színét megbeszéljük, majd átküldöm neki.

Ebben minden benne van, a fizikai szintű tudásom, a riasztószerelés, a szellemtan, az autó, könyveim, és minden, ami a fejemben van. Valamelyik nap ülünk az autóban a sötétben, ez a Citroënem volt, fedélzeti számítógéppel és mindenféle kütyüvel, amikor megvettem két hétig tartott, mire rájöttem a gombok működésére! A sötétben odanyúl egy gombhoz, és felkapcsolja azt a villanyt, ami az O oldalát működteti. Rákérdeztem, hogy ezt honnan tudja, hogy ott van? Rögtön válaszolta is: "pár napja küldted át ezeket az információkat".

Bevallom, egy pillanatra "megállt a vérkeringésem is" az ámulattól, és azonnal bebizonyosodott bennem sok minden! A rádiómat és a hasonló dolgokat is úgy kezeli, mintha mindig is tudta volna, a rádió működését a klímával együtt két hónapig tanultam, persze azért nem azon a tökéletes szinten. J

Így azóta tudatosan adom át az anyagokat, amik bennem vannak, mert látom, hogy valóban működik ez a tulajdonság nála!



Látja a gondolataimat:    Minden amit gondolok nyílt dolog előtte nincs Titkom!

Azt hiszem ezért is házasodtunk össze, mert látta, hogy mennyire szeretem, az igaz belsőmből!



Nagyon erős kislány, de komoly fájdalmas emléke van a szüleitől, akik nem értették meg. Bátran viselte a hozzám költözést, de láttam rajta, hogy nagyon hiányzik az édesapja, aki felnevelte, és aki eldobta magától, mert nem értette meg, de nevelte ott, nála lakott. Néha kitör a zokogás belőle fájdalmában. Hiányoznak a szülei. Hiányzott az elveszett gyerekkora, hogy O nem tudott olyan lenni, mint a többi gyerek, játszani önfeledten, élvezni minden pillanatot, amit társai kaptak. Neki szellemeket kellett és betegségeket látni, hangokat hallani.



Miután nem értették a szülei ezeket, így távolság is volt közöttük, amit az érthetetlenség, "meg nem értés" fala húzott fel közöttük.



Van egy könyv, Monostori Mária "Kettévált világ" címmel. Egy indigó gyerek naplójáról szól, hasonló élethelyzettel.



És van benne egy vers, ami nagyon megrázta a szívemet, és Detty is ezt érezte édesapja iránt:



Ihász Renáta: Búcsú apámtól.



Ha lehunyom a szemem,

Érzem, hogy fogod a kezem.

Itt vagy újra énvelem.

És halkan mondod a nevem.



Ha félek este, elaltatsz,

Ha sírok, megvigasztalsz.

Vigyázol rám mindennap.

Hisz a "legdrágább kincsem vagy".



Nevet adtál nekem,

Mi elkísér egy életen.

Feléd nyújtom a kezem.

Mégsem jössz egy úton velem.



Mindig emlékszem majd rá,

Ki vette az első babám.



Én nem cserélek hazát,

Csak elsiratok egy apát.



Most elkezdtem elmondani neki, hogy ezen a síkon minden máshogy működik, mint ahonnan o jött, mások az értékrendek (sajnos), így elkezdtünk közeledni a szülök és testvérek felé a szeretet segítségével, és kialakítunk hosszútávon egy rendes családi kapcsolatot, a múlt sérelmeinek elfelejtésével, az érzések szeretetté történő átalakításával.



Sajnos nehéz a beilleszkedés a földi szennyezett rezgésekbe! Jézus amikor leszületett a maga tisztaságával a fizikai síkra, 30 évébe telt mire meg tudta a maga tudásával tisztítani a testét a szennyezett rezgésű energiáktól, amit mi, bukott emberek megteremtettünk magunknak.

Amikor "magára vette a világ bűneit", akkor nem a karmikus bűnöket vette magára, hanem a bűnös rezgésekkel teli földi világ terheit vette magára.

Így van ez az indigó gyerekek nagy részénél is, akiknek egy része magasabb szellemi szférából születik le segíteni minket, és ugyanúgy szembe találják magukat ezekkel a rezgésekkel, bűnös tettekkel, gondolatvilágokkal, amiknek a nagy részét látják, és felismerik!

És szenvednek tőle.

Így nekem Detty -t tanítani kell, tisztítani, beilleszteni ebbe a világba, és védeni minden mocsoktól, ami ellen nem lépes harcolni a maga tisztaságával, ártatlanságával.



Dóri lányom amikor megismerte Detty -t, és az egész helyzetet átlátta megszólalt: "hát apa, nem semmi amit magadra vállaltál!". Nekem természetes, mert egy életet tudok megmenteni vele, és cserébe egy komoly szellemi hátteret kapok, mert segít nekem az előadásokban, gondolataival. Egész lényével egy csodálatos érzelmi hátteret is ad, amivel megkönnyíti a szellemi munkámat, nagyon jól kiegészítjük egymást minden területen, és én legalább annyit tanulok tőle, mint O én tőlem! Boldoggá teszi minden pillanatomat, egy komoly életcélt adott nekem, és egy új világot ismerek meg általa.





és akkor a MESE:



Atlantiszi emlékek.



Torr pap és Ruth papnő volt, komoly munkát végeztek a palotában. Munkakapcsolat volt közöttük, Torr volt az idősebb, és tanár, de Ruth is nagyon előrehaladott tanítvány volt.

Mágikus tudományokkal foglalkoztak, kísérletekkel a felemelkedéshez, és hogy könnyebbé tegyék mindennapi életüket népüknek. Lassan, ahogyan egymással közösen dolgoztak egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg a végén szerelem alakult ki közöttük. Ez pedig nagy baj volt! Mert Ruth a király kisebbik lánya volt, és senki nem kerülhetett a közelébe, ezért is bízták a tapasztalt Torra, aki egyben vigyázott rá és tanította. Szerelmük éveken keresztül tartott titokban, nehéz volt, de egyben csodálatos is. Ruth sorra kosarazta ki a királyi kérőket, mert nem akart házasodni politikai okokból apja kérésre se. Közben, ahogyan múltak az évek rájöttek arra, hogy apja megbízott egy fizikusokból álló társaságot egy különleges készülék elkészítésére, ami arra volt hivatott, hogy komoly földterületeket mozgasson, helyezzen arrébb, vagy szüntessen meg. Frekvenciamodulációval működött a készülék, és nagy ereje volt. Torr és Ruth rájöttek számításaik alapján, hogy ez a készülék nagyon veszélyes, mert képes lenne elpusztítani a saját földjüket is, ha rosszul használják, és még nem próbálták ki!



Ruth megkereste az apját, és elmondta neki, aki kinevette, és elmondta, hogy nem hiszi el, de ha Ruth aláveti magát a kérésének, hogy férjhez megy a kiszemelt másik uralkodó sarjához, akkor fontolóra veszi a kérését. Miután nagyon fontos volt Atlantisz biztonsága Torr és Ruth könnyek között búcsúzott el egymástól.

Ruth apja akaratának engedelmeskedve férjhez ment egy kiszemelt befolyásos herceghez, míg Torr fájdalmával küszködve, bánatát magába fojtva élte tovább életét, és dolgozott tovább a palotában.

Egyik nap rájött, hogy a készülék teljesen készen van, és most akarják kipróbálni!

Azonnal Ruthoz szaladt, aki elment apjához, de az kinevette. De elgondolkodott, és a kísérlet napján a királyi család felszállt egy hajóra, ahonnan biztonságosan szemlélték a kísérlet eredményét. Ruth a távolodó hajóról kereste a parton Torr alakját, és megtalálta a palota eldugott kis bástyáján, és szemükkel addig nézték egymást, ameddig csak lehetett.



Majd bekövetkezett a kísérlet ideje, és hatalmas robbanással a levegőbe emelkedtek a hegyek, szétrobbant Atlantisz, a folyók és tengerek kiléptek helyükből, és elöntötték az annak idején csodálatos és virágzó földrészt, elpusztítva az ott lévő embereket. Minden, és mindenki elpusztult. Ruth látva a pusztítást, látva szerelme halálát, Istenhez imádkozva habokba vetette magát, és öngyilkos lett.



Sajnos az öngyilkosokat büntetik, így Ruth egy olyan szellemi szférába került, ahol több száz évet töltött el, mire kegyelemből kiemelkedhetett onnan, és elkezdhette újra szellemi evolúciós vándorlását a fizikai síkon. Amerre csak járt lelke Torrt kereste mindenhol, mert tudta, hogy valahol itt van ő is, de elvesztette a szeme elől, amíg az öngyíkosok szférájában kellett lenni büntetésből.



És telt, múlt az idő, szaladtak az évek, több ezer év is eltelt a keresésben, vágyakozásban.



Egy angyal egyszer megszánta és így szólt hozzá: Kedves Ruth, nagyon sajnállak téged, és megpróbálok segíteni. Nem sokára következik egy komoly változás a földön, az egész fizikai síkon, és látom a szenvedésed. Megszántalak téged. Torr itt van a közeledben, de már megszületett a földre, hosszú évek óta dolgozik a síkon. Segítek, hogy leszülethess te is oda, de ezért áldozatot kell hoznod, sok szenvedést kell magadra vállalni. Ha érett lesz az idő, akkor a közelébe fogsz kerülni, és akkor majd rajtatok múlik az, hogy felismeritek-e egymást.



Ruth megköszönte a lehetőséget.



Nemsokára a testet öltés munkába szólította, és leszületett a földre. Nagyon kemény és mostoha körülmények közé került, de várt, és reménykedett.

Torr már jóval előtte leszületett 33 évvel, és élte életét. Lelkében állandóan Ruthra emlékezett, mindenhol kereste amerre járt, de már hosszú évezredek megedzették sok keserűséget és fájdalmat okozva, de soha nem adta fel a reményt, hogy egyszer még találkozni fognak. Közben megnősült, keresve párjában Ruth érzelmeit és emlékeit, de nem találta meg. Szellemi szintről még fiatal korában kapott egy üzenetet, hogy egy lány nemsokára miatta le fog születni. Ezen nagyon meglepődött, de később elfelejtette, mert újra megházasodott, és ebben a kapcsolatban is kereste az elfelejtett érzéseket, rezgéseket, amiket már tízezer éve nem érzett! Sajnos nem találta meg, mert lelkében erős volt a vágy Ruth felé, és úgy döntött, hogy inkább egyedül él tovább. Közben tanított, mert amióta elpusztult Atlantisz, a tudását - melyet visszakapott - megosztotta társaival, de belül sírt tovább és vágyakozott az elveszett társa után, akit tiszta szívvel szeretet.



Úgy döntött, hogy elzárkózik a világ elől, a tanításnak szenteli életét, senkit nem enged többet maga mellé, remete életet fog élni, hiszen nem találta meg senkiben azt, amit annak idején elvesztett.



Ruth közben egy családban élt, magányosan, megalázva, de reménykedve.

Egy napon éjjel álmában megjelent nála az angyal és megszólalt: "Most már alkalmas az idő, hogy találkozzatok, de minden azon múlik, hogy mennyire erős a szerelmetek. Már felnőtt lettél, magad ura vagy, most elküldelek téged ahhoz, akire régen vársz, de lehet, hogy csalódás fog élni, mert nem ismeritek fel egymást, és enélkül nem fogsz tudni a közelébe kerülni, mert nagyon fiatal vagy". Egy idősebb embert mutattak neki képekben, de Ruth még így is felismerte rezgéseiben Torrt, akire régóta vár.

Ruth reggel nem emlékezett teljesen az álmára, csak azt a késztetést érezte, hogy egy meglévő problémája miatt hívjon fel egy telefonszámot, ami valamiért a fejében csengett.



Közben Torr álmában is megjelent az angyal, és elmesélte, hogy elérkezett az idő, hogy találkozhasson hosszú idő után Ruthtal, O az a lány, akit jeleztek neki több mint 40 éve.

Egyik délután csengett a telefon, és Torr felvette. A HANG megszólalt benne, és Torrt átjárta egy érzés, melyet tízezer éve nem érzett. Szinte megdöbbenve, szavakat keresve megbeszélt egy találkozót a lánnyal - aki segítséget kért tőle - a hétvégére.

Éjjel az angyal újra jelentkezett, és levetített neki egy képet, melyben egy számára ismeretlen, nagyon fiatal lány szerepelt. A képen együtt voltak boldogan, szerelmesen, és felismerte a lányban Ruthot, amikor fiatal volt Atlantiszban.



Elkövetkezett a hétvége, eljött a pillanat, amikor a segítséget kérő lány találkozott a Tanítóval.

Amikor megjelent a távolban és meglátták egymást szemét, ugyanaz az érzés kerítette a hatalmába oket, mint amikor távolodott a hajó Atlantisz partjaitól több ezer éve, és utoljára látták egymást. Ahogyan közeledtek a másikhoz szinte megállt az idő, és mindketten felismerték azonnal egymást szavak nélkül. A koszos buszpályaudvaron ott jött az a lány, akit a tanító látott álmában, és ott állt a tanító fáradtan, öregen, az élettől megviselve, akit a lány látott, amikor az angyal mutatta a képeket.

És évezredek után végre boldogan karjaikba omlott, megfogták egymás kezét, és tudták, hogy bármi is történjék, soha többet nem fogják elengedni azt!



S miközben szótlanul álltak és csak néztek egymásra, a távolból az angyal nézett rájuk boldogan és mosolyogva. De sietnie kellet. Készült leszületni a földre. Rájött, hogy jól választott, sikerült mindent előkészíteni, hogy megfelelő körülmények, és szülei legyenek!



Írta az ÉLET, és Karsay István



Utóirat: Ruth és Torr összeházasodtak, és a többi az angyalra van bízva!