Meditáció...
Tegnap este egy csoportos oldás meditáción vettem részet. Nagyon intenzíven éltem meg ezt az időt.
A rövid ráhangolódás és lecsendesülés után azonnal elindult egy csodálatos utazás. Egy különös, de hatékony tisztulással kedve ezt a nagy utazást.
Csiga vonalban magamra pörgetve életem eddigi sötétségét. Ebből a sötétségből egy hiretelen belülről induló mozdulattal kipörgettem magam. A pörgéssel lehullottak rólam ezek a sötét részek, mint mikor a centrifugában lévő ruhából távozik a benne lévő víz. Ezek a sötét részek még a levegőben repkedve tiszta fénnyé váltak és feloszlottak.
Mese szerű kastély kapujába érkeztem, ami azonnal kitárult előttem. Hangulatos kis virágokkal teli előkertbe érkeztem. Kanyargós ösvény vezetett fel a kastélyhoz. A kastély ajtaján belépve kellemes előtérben két oldalt lépcsők vezettek fel az emeletre. Béke, nyugalom, tisztaság volt az épületen kívül és belül egyaránt. Szolgák sokasága tevékenykedett mindenüt. Mosolyogva, szeretettel tették a dolgukat. Az istálókban gyönyörű lovak friss szénát ettek. A hátsó kertben hatalmas fákkal körül vett tisztáson, színes virágok illatoztak. Hó fehér padokon pihenhettem az árnyékban virágillattal telt, kristály tiszta, nap sütötte levegőben.
Itt találkoztam 3 év körüli önmagammal. Emlékek sokasága mint egy mozi film játszódott le előttem. Láttam, azt a nyitott, vidám kislányt, akinek hatalmas masni volt a hajában. Kíváncsian nézett rám. Átöleletük egymást és együtt indultunk el a lélek birodalmába. A félelem kerek bejáratú barlangja előtt megtorpantam, és ennek a pici lánynak a szeméből erő és biztatás sugárzott. Elindultunk ezen a lejtős csúszós úton lefelé. Egyre sötétebb lett a félelem barlangjában. Pici kéz szorítása erőt adott, hogy tovább menjek ezen az úton. A csúszós úton vissza felé haladni amúgy sem tudtam. A legsőtétebb szakaszon túl jutva világosodni kezdett. Az alagút végén leírhatatlanul szép rétre érkeztünk.
Itt a szemébe néztem egy kori önmagamnak, aki szavak nélkül csillogó szemekkel nézett vissza rám. Itt ezen a csillogóan, szép és tiszta mezőn feltöltődtünk a virágok illatával, a madarak csodás énekével, a nap sugaraival és föld energiájával. Így megtisztulva, feltöltődve, egy kori önmagammal összeolvadva tértem vissza a jelen tudatosságába.
