MOST
2009.07.03
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Antoine de Saint-Exupéry
"Humanista típus:
Ő a holnap ügyvédje, orvosa, gyógyítója, tanára.
*Az a típus, aki sokat álmodozik és sokszor kilép a testéből.
*Erős a szociális érzékenysége.
*Lelki állapota ingadozó (cikk-cakk, egyszer jó kedvű, egyszer melankolikus).
*Szeret beszélgetni, kommunikálni.
*A hazugságot rögtön megérzi és meg is jegyzi.
*Beszélget a fákkal, a madarakkal is.
*Akit kedvel, azt feltétel nélkül szereti.
*Az erőszak semmilyen formáját nem tűri."
Forrás:http://www.indigovilag.hu/
Sok helyen sokfélét olvas az ember, amikor ébred benne a vágy, hogy felismerje, mgismerje önmagát.
Sokan sokféle címkét rakosgatnak ránk illetve mi saját magunkra.
Az évek során kialakul magunkról egy kép, amit nagyon sokszor mások gondalatait tartalmazzák.
Úgy gondolom "különleges vagyok", és jönnek hozzá a megerősítések.
Bármit gondolok igazam van.
A gondolataink teremtő ereje által jönnek az ön igazolások, és mi örülünk.
Lám milyen jók a megérzéseim, megint igazam van.
Majd a fejlődésem új gondolatokat és új megerősítéseket hoznak, mert
Bármit gondolok igazam van.
Kezdek egyre jobban belelátni önmagamba, felfedezni gondolataim és megéléseim összefüggéseit.
Kezdek kutatni újabb és még újabb gondolatok után és ezeket is megélem a valóságom szintjén.
Minél jobban belemegyek annál mélyebbre jutok önmagamban és egyre jobban látok bele másokba is.
A szívem mélyén mindig azt éreztem, hogy én egy nagyon békés, békéért tevő, békét fenntarató ember vagyok.
Sokszor tűrtem el bántást is csak, hogy a béke illúzióját fenn tartsam.
Lassan be kell látnom, hogy ez így nem mehet tovább, mert ez csak látszat béke, légvár, amit egy kiadósabb szellő is rendre felborít.
Kezdek kiállni önmagamért és azt láttam, hogy az másoknak nem tetszik, mert megszokták, hogy az én hátamon fát lehet vágni és akkor is mosolygok.
De lelkem közbe szólt és azt mondta nincs tovább, ki kell mondanod, hogyha fáj. Ki kell mondanod, ha rosszul esik valami.
Jöttek a tapasztalatok a barátok megdöbbent arcai.
Mit mond? Nem értem! aztán jöttek a sértődések és haragszom RÁDok.
Kaptam mosolyokat is, akik azt mondták, na végre, ezt már szeretem!
MOST azt tanulom, hogy mindenkinek úgy tudjam elmondani, hogy minden szavamat a szeretet hassa át, hogy igazi BÉKÉt teremtesek, ami belülről inndul kifelé és ne látszatot, ami csak kívülről tűnik békének.
*Az a típus, aki sokat álmodozik és sokszor kilép a testéből.
*Erős a szociális érzékenysége.
*Lelki állapota ingadozó (cikk-cakk, egyszer jó kedvű, egyszer melankolikus).
*Szeret beszélgetni, kommunikálni.
*A hazugságot rögtön megérzi és meg is jegyzi.
*Beszélget a fákkal, a madarakkal is.
*Akit kedvel, azt feltétel nélkül szereti.
*Az erőszak semmilyen formáját nem tűri."
Forrás:http://www.indigovilag.hu/
Sok helyen sokfélét olvas az ember, amikor ébred benne a vágy, hogy felismerje, mgismerje önmagát.
Sokan sokféle címkét rakosgatnak ránk illetve mi saját magunkra.
Az évek során kialakul magunkról egy kép, amit nagyon sokszor mások gondalatait tartalmazzák.
Úgy gondolom "különleges vagyok", és jönnek hozzá a megerősítések.
Bármit gondolok igazam van.
A gondolataink teremtő ereje által jönnek az ön igazolások, és mi örülünk.
Lám milyen jók a megérzéseim, megint igazam van.
Majd a fejlődésem új gondolatokat és új megerősítéseket hoznak, mert
Bármit gondolok igazam van.
Kezdek egyre jobban belelátni önmagamba, felfedezni gondolataim és megéléseim összefüggéseit.
Kezdek kutatni újabb és még újabb gondolatok után és ezeket is megélem a valóságom szintjén.
Minél jobban belemegyek annál mélyebbre jutok önmagamban és egyre jobban látok bele másokba is.
A szívem mélyén mindig azt éreztem, hogy én egy nagyon békés, békéért tevő, békét fenntarató ember vagyok.
Sokszor tűrtem el bántást is csak, hogy a béke illúzióját fenn tartsam.
Lassan be kell látnom, hogy ez így nem mehet tovább, mert ez csak látszat béke, légvár, amit egy kiadósabb szellő is rendre felborít.
Kezdek kiállni önmagamért és azt láttam, hogy az másoknak nem tetszik, mert megszokták, hogy az én hátamon fát lehet vágni és akkor is mosolygok.
De lelkem közbe szólt és azt mondta nincs tovább, ki kell mondanod, hogyha fáj. Ki kell mondanod, ha rosszul esik valami.
Jöttek a tapasztalatok a barátok megdöbbent arcai.
Mit mond? Nem értem! aztán jöttek a sértődések és haragszom RÁDok.
Kaptam mosolyokat is, akik azt mondták, na végre, ezt már szeretem!
MOST azt tanulom, hogy mindenkinek úgy tudjam elmondani, hogy minden szavamat a szeretet hassa át, hogy igazi BÉKÉt teremtesek, ami belülről inndul kifelé és ne látszatot, ami csak kívülről tűnik békének.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.
