Panaszkodás...
Minden gondolat az adott energetikai helyzetünkre utal. A szeretet érzése szép gondolatokat, jó érzéseket vonz életünkbe, míg a panaszkodás félelmeket, fájdalmat és rossz érzésekkel tölti meg napjainkat.
Megfigyelhetjük a környezetünket és magunkat, hogy amiről és ahogyan beszélünk azt vonzzuk be a létünkbe.
Vannak "jós tehetséggel" megáldott szülők.
"Ugye megmondtam, hogy ha nem hagyod ezt abba, akkor ...... és most megkaptad a magadét."
Szeretők, kik félnek a kapcsolatban, szerelembe teljesen őszintén önmagukat adni és csalódást okoznak a párjuknak, önmaguknak. A szerepjáték fárasztó és félelemmel teli. Ott motoszkál bennem, hogy mi lesz, ha rájön a másik, hogy nem is az vagyok, akinek gondolt. Ha meglát valóságomban kiábrándul belőlem, megcsal, elhagy. Barátoknak folyton panaszkodik, hogy a kapcsolatuk nem működik, vagy nem olyan, mint amilyennek szeretné és ezzel újabb mérgeket fecskendezik az amúgy is gyenge lábakon álló kapcsolatba.
Egy idős szomszédom mindig azt mondta, hogy az a baj, hogy amíg udvarol valaki, addig mindig ünneplő ruhában jön a találkozókra, de amikor házasságot kötnek meglátják egymást papucsban és házi kabátban.
Lehullanak az álarcaink és széthullik a szerepünk. Biztonságba érezve magunkat végre megmutatjuk önmagunk és újabb panaszkodások jönnek, az elfogadás helyett.
Elfogadom a másikat olyannak, amilyen és eldöntöm, hogy tudok-e élni vele. Elfogadom és esélyt adok neki, hogy ő is elfogadjon engem olyannak, amilyen vagyok.
Megbeszélem vele a gondjaimat, problémáimat és meghallgatom az övéit. Tudom, hogy a mi életünkbe csak és kizárólag mi tudunk változásokat elindítani.
Változok és meglátom magam körül a változást. Vagy panaszkodok és egyre mélyebbre süllyedek az önsajnálatban.
A lehetőség bennem van. Rajtam áll, hogy mit választok, a szeretetet, egészséget vagy a félelmet.