fénysugár

"Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: "Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről. Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem." Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, s te kirepülsz a kegyeiből." Anthony De mello

Ma már másodszor kaptam ezt az üzenetet.

Elgondolkodtam, hogy hol, kinek és milyen módon akarok megfelelni.

Reggel kissé zaklatottan ébredtem és kicsi zokogások voltak bennem.

Nem emlékszem mit "álmodtam" de tudom, hogy köze van az éjszaka történtekhez.

Valami történt, ami még mindig a hatása alatt tart.

Az első gondolatom a férjem volt, aki viszont boldogan, elégedetten ébredt.

Mindig meg akartam neki felelni és ez a szerepjáték egyre messzebbre  vitt önmagamtól és tőle.

Úgy érzem, hogy most történt valami, ami közelebb hozott egymáshoz ismét.

Boldog volt és elégedett. A szemei csillogtak, pont úgy, ahogyan mindig is szerettem, ha a szemébe nézek.