fénysugár

Vasárnap volt a lányom záró bemutatója. 3. éve tanul táncolni.

Eltelt egy újabb félév, és ismét egy csodálatos bemutatót láthattunk.
A gyerekek nagyon komolyan készültek erre az esményre.
A lányok ismét valóságos ruha költeményekben jelentek meg ebből az alkalomból.
Nagyon sok csoport, kezdő, haladó, előkészítő, klubbos és lányfomációs produkciót láthattunk.
Minden tánc kezdőtől a profi verseny programig szerepelt a műsorban.
Egy ideje kicsit másként nézem a külömböző előadásokat. Az érzéseimre figyelek, hogy mit ad számomra az elő"adó".
Sokszor nem is a profizmus, hanem a szeretet az "adás" a fontos számomra. Ki, mit ad a közönségének. Figyelem önmagam és az érzéseimet.
Voltak párok, akik szinte már az "anyatejjel" szívták magukba a tánc szeretetét és voltak, akik még csak most ismerkedtek a lépésekkel.
Azt éreztem némelyiknél, hogy igen én tudok, ezt megnézhetitek és magasról nézett le a közönségre.
Voltak akik önfeledten élvezték azt, amiben éppen vannak és voltak, akikben megcsillant egy általam "művészi alázatnak" nevezett "adás", akik élvezték és át is tudták adni az érzéseiket a közönségnek.
A közönség nagyon lelkes volt végig tapsolta az egész műsort. Tapsoltak a zene ütemére, a produkciók végén tapssal köszöntötték az előadókat.
Összeségében nagyon kellemes 3 órát töltöttünk együtt. Valóságos feltöltődéssel érkeztem haza, hogy tovább pöröghessen a nap.
Hála és köszönet minden résztvevőnek és külön köszönet a két oktatónak, akik ismét elkápráztattak azzal, hogy milyen nagyszerű pedagógusok.