fénysugár

Eljött az időm, haza kell, menjek,
Bocsásd meg, hogy itt hagylak Téged!
Utamon mellettem voltál, szerettelek,
Az érzés nem múlik, el kell, engedjelek.

Kérlek, tedd meg Te is, engedd el a kezem,
Hadd menjek nyugodtan, megnyugszik lelkem.
Éjjelente időnként majd meglátogatlak,
Megsimítom az arcod, szépen elringatlak.

Tovább kell, hogy lépjek, lépj tovább Te is,
Ne gyászolj sokáig, hisz boldogság van bennem is.
S ha egyszer majd újra eszedbe jutok mégis,
Úgy éljek benned, mint akit szeret az ég is.

Most el kell, menjek, végleg búcsúzom,
Elengedem kezed, közeledben nem maradhatom.
Meglásd, békét talál majd a lelked,
Ami megmarad, azok a szép emlékek.

És ne temessetek engem végleg,
Hisz épp úgy, mint eddig tovább élek.
Újraszületek hamarosan, mint kislélek,
Új feladathoz, új testben kell, éljek.

Kapusnak szeretettel!