fénysugár

Minden reggel azzal ébredek,
Ott vagy velem, de nem értelek.
Talán nem is kell, hogy értselek,
Elég az, hogy még mindig szeretlek.

Búcsúztam már sokszor és sokáig,
Sikerült is néha ideig-óráig.
De mindig visszatértünk ugyan oda,
Nem enged egyikünk sem a távolba.

Lassú és nehéz kezdet,
Épp annyira, ahogy érzed.
Nem kell, hogy nehéz legyen,
Csak döntsük el, mi is legyen.

Talán már eldöntöttük réges-régen,
Csak illúzió, ami még nincsen.
Hullám-hegyek és -völgyek jönnek,
De hát erről szól ez az élet.

Még mindig neked írom a dalokat,
Neked játszom a zongorán oly sokat.
Lehet, hogy sok minden múlik és szalad,
De a csoda mindörökre megmarad.

Dórinak szeretettel!