fénysugár

És újra szembenézhetek vele,
Jó mélyen, a messzi semmibe,
Elveszhetek a penge élén,
Elvérzek a világ szélén...

A mezítelenség vágja a talpamat,
Egy gombóc feszíti a torkomat,
Mélyen szántó és erős érzés ez,
Legbelül nagyon megsebez...

Ideje lemondanom a semmiről,
Tudok és tudtam is erről,
Ideje átadnom annak is a felét,
A fejemet kincsként teszem eléd...

Csodálatos érzés kicsit elernyedni,
A feszültség tovaszáll és ennyi,
Bennem a lét minden gyönyöre felréved,
Boldog lehetsz, ha te is eléred...

Boldogan engedem el,
Boldogan adom át,
Boldognak érzem magam,
Boldog vagyok hát!

Piroskának szeretettel!