fénysugár

Óh csöpög a víz,
Végig folyik testeden,
Végig a lefolyóba,
Szépen-csendben.

A kis csepp útnak indul,
A rózsából a válladra hull,
Elindul mélyen lefelé,
És leér a torkod elé.

Megáll és megpihen,
De tovább is indul hirtelen,
Hiszen miért is maradna?,
Várja mellkasodnak dombja.

Először a völgyben halad,
Majd eléri a dombokat,
Szépen kúszik fel és le,
Borzongást adva vele.

Mint messziből feltörő patak,
Folyik tovább a csepp-alak,
Eléri a köldök-gödröt,
Megpihen, és helyben pörög.

Túl sokan jönnek,
Ideje már tovább lépned,
Nem maradhatsz egy percet sem,
Nem lehet több félelem.

Folytatja útját a cseppecske,
Tovább folyik lefele,
Eléri a tiltott helyet,
Megáll, majd tovább siet.

Végig rohan a combodon,
Lecsurog a vádlidon,
Lábfejed után a kádat érinti,
Végül a szemünk is elveszti.

Adélnak szeretettel!