fénysugár

Megint egy részeg este,
Alkoholtól elengedve,
Előttem a pohár szája,
Itallal jól megkínálva.

Csak jönnek a körök,
Az italnak úgy örülök,
Mint a jó társaságnak,
Velem szemben a lánynak.

Gyönyörű szeme mélye,
Az éjnek fényessége,
Beragyogja mind a szobát,
Meggörbíti arcom vonalát.

Mikor két láncszem összeakad,
Úgy maradnak, amíg csak szabad,
Kettejük tánca lesz a végzet,
Egymásban jól elmélyednek.

Mily csodálatos este,
Másnap mámorból ébredve,
Mellettem egy csodás élet,
Mi történt? Arra nem emlékszek.

Ahogy a két szemébe nézek,
Belém vág mi volt az esti élet,
Mindent tudok, ami eltűnt mára,
Az alkohol feledtetné, de hiába.

De ki akarná feledni?
Egy ilyen képet kitörölni?
A kép megmarad, tán örökre,
Vajon látom még őt az életbe?

Az ismeretlennek szeretettel!