Elveszve
Egy gyönyörű hajnalra ébredtem ma,
Egy gyönyörű hajnal lány volt mellettem.
Az éjjel elfelejtett szólni róla,
Meglepetés ért, mikor felkeltem.
Ott volt Ő akkor mellettem,
Karomban tartottam, ahogy felkeltem,
Édes arcán lassú szuszogás hallatszott,
Mosolya oly gyengén átkarolt.
Oly gyengéden, gyengéden ölel át,
Érzem és érzi karunk vonalát,
Elveszik minden, ha ezt éljük át,
Oda lesz minden, ha Őt ölelhetem át.
Még most is itt van, itt van mellettem,
Szeret és én is nagyon szeretem,
Most úgy érzem, ennek így kell lennie,
Örökké együtt, együtt leszünk vele.
Boldogság, ami írja ezt a sort,
A mosolya mindent, mindent kikapcsolt,
Nincsen környezet, nincsen külvilág,
Csak ez van, amit most élsz át.
Oly gyengéden, gyengéden ölel át,
Érzem és érzi karunk vonalát,
Elveszik minden, ha ezt éljük át,
Oda lesz minden, ha Őt ölelhetem át.
Ez az érzés mindig miénk lesz,
Többé soha senki nem veheti el,
Ölellek, és Te engem ölelsz át,
Karjainkban ott van, ott az új világ.
Dórinak szeretettel!
