fénysugár

Hirtelen levél, benne egy üzenet,
Elmentem messzire, jövök majd, lehet,
Én hirtelen mire vélni nem tudom,
Mit tehetnék, türelemmel várom.

Így élek már évek óta,
Azóta lett asszony, gyerek, móka,
És te ebből eddig mind kimaradtál,
Neked mesélném először, ha itt volnál.

Elmondani most nem lehet,
Nem hagyja a jelen helyzet,
Távol vagy Te most tőlem,
De a barátság ki nem múlhat belőlem.

A gyerekek lassan nagyok lettek,
Elhagyják a házat, messzi kirepülnek,
Nagy öröm és bánat is ez egyben,
Magunk maradtunk, újra csak így ketten.

Egyedül maradtam, elment a drága,
Máshol van már az Ő világa,
Emlékül neki sok-sok virágot viszek,
Magányomban remélem, hamar utána megyek.

Tudod, ahogy múlnak az évek,
Őszül a hajam, tükörbe nézni már félek,
A telefon csörgésre mindig összerezzenek,
És várom, hogy amit kiír, az a te neved.

A telefon meg se rezzen, nem keres már senki
Magam vagyok, nincs kedvem se inni, se enni,
Látom már régi cimbora megjöttél hát értem,
Magaddal viszel, nem kell soha többé félnem.

Piroskának szeretettel!