fénysugár

Van, amikor nem beszélek,
Nem mondom el, mi a lényeg,
Egyszerűen nem jön elő, hiába hívom,
Egy idő után nagy a kínom.

Elmondanám, de így nem lehet,
A lényeget csak szóban érted,
Lehet, hogy most gonosz vagyok,
Nem teljesítem minden álmod.

Köszönöm, hogy türelmes vagy velem,
Engeded, hogy amit kell, azt tegyem,
Bár most még sokszor nem értesz meg,
Hamarosan eljön a fényes életed.

És hol leszünk mi akkor?
Talán még pont sehol.
De ha így lesz, és így leszünk boldogok,
Nem lesz többé kérdésekre okod.

A valóság itt a kezemben, feketén és fehéren,
Dallamként száll távolba, az égen,
Csodálatos érzés és látvány így egyben,
Mikor boldogság ül mindenki szemében!

Dórinak szeretettel!