fénysugár

Már egy hete,
csak a lelkemmel látlak,
Épp oly gyönyörű vagy,
mint szirma a virágnak.
Gyönyörű fehér szirom,
tiszta, mint az éden,
Ilyennek látlak Téged,
ezen a lelki képen.

Mit is mondhatnék, van,
hogy eszembe jutottál,
Nem tagadom, bár
erre tán nem vágytál.
Van olyan, amit nem várunk,
mégis megtörténik velünk,
De később kiderülhet, hogy
legjobban ennek örülünk.

Ülök itt, most,
egy csodára várva,
Nem jön az ihlet,
hová lett a lába?
A Múzsám eltűnt,
keresem itt, bennem,
Nem találom, hiába,
mi történhetett velem?

Elvesztettem?
Mit is tettem?
Elfeledtem?
Vagy tán elengedtem?

Megtaláltam, csak eddig
rossz helyen kerestem,
A helye nem kívül van,
hanem itt legbelül, bennem.
Nem akarom már elrejteni,
az érzésen nincs mit szégyelljek,
Gyere hát elő az árnyékból,
Hadd lássák a csodát benned!

Az érzéseim gyengültek,
időnként múladoztak,
Aztán jöttél Te,
ettől újra fellángoltak.
Az érzések most is megvannak,
hol gyengén, hol erősen,
El végleg soha nem múlhatnak,
Ez az égi szerelem.

Dórinak szeretettel!