fénysugár

Olyan gyönyörű volt,
Csak a miénk volt,
Több mint egy éve,
A küzdelem most véget ért.

Hova tűnt el,
Az az érzés,
Ami meg volt,
Kétségek közt tartott.

Véget ért már,
Itt vagyok hát
Csak rád várok,
Bennem az izzó vágy.

Hova tűntél,
Már nem látlak,
Talán többé,
Soha nem talállak.

A közdelem most véget ért,
Itt állok előtted(/egyedül),
Miért nem látsz meg?(/Hova tűntél el?),
Csak némán állunk tovább.

Úgy várok valamire,
Bár azt se tudom mire,
Talán egy nagy jelre,
Ami elkísér az úton végig,
Már nem tudom hol tartok,
Kitől, mit akarok,
Időnként csak adok,
Félúton mindent meggondolok.

Így tettem ma is,
A vakság vezetett,
Ilyen voltam veled,
Többé már nem lehetek.

Mi történt ma?
Észre sem vettél,
Amit tettem,
Elfeledtél.

Mikor rád néztem,
Szemed kegyetlen volt,
Egy pillantással,
A földbe tiport.

Dühös lettem,
Tehetetlen,
Feleszméltem,
Már túl késő volt.

Miért történik mindig ez?
Ez az érzés mindig megfelez.
A hosszú út még hosszabb lesz,
Senki nincs, aki velem evez.
Megint csak egy esély volt,
Ez is egy lépéssel közelebb tolt.
Talán utoljára kelt fel így a hold,
Hogy dühünk egymás ellen folyt.

Dühös voltál,
Mit akartál?
Feszült lettem,
Tehetetlen.

Még mindig itt állok,
Csak arra várok,
Hogy eljöhessen,
Meglátsz végre,
És átölelj már engem.

Most már tudom jól,
Nem tűntél el,
Itt állsz előttem,
Szemed fénye elvakít
Az éji sötétben.

Csillogó szemmel,
Csak rád nézek,
Csodás álom,
Már feléd léphetek.

Végre érzem, ahogy (átölel/karja melegét),
Végre érzem, minden lélegzetét,
Végre itt van velem(/Ő oly bűntelen),
Bearanyozza az életem.
Végre együtt megyünk tovább,
Halljuk egymás minden sóhaját,
Máris több lett minden pillanat,
És az érzés örökre megmarad.

Ez az érzés örökre megmarad,
Hosszú út volt, mit megtettünk,
Lebontottunk már minden falat,
És eljött a happy end nekünk.

Szeretettel!
2010-07-18->2010-07-21