fénysugár

Hogy kinek is látlak, kérded?
Mi sem könnyebb, csodás képek.
Ha végtelenbe nézhetném őket,
Sosem lenne hiányom Belőled.

Te vagy a nap az égen,
Káprázat az ember szemében,
Ha Rád néznek, sugárzik lényed,
Rossz elmúlik, elnyomja fényed.

Te vagy a nyíló virág a réten,
Méhek Neked hódolnak a tavaszi szélben,
Gyönyörű színeid millióan vannak,
Szívedből csak szeretet áradhat.

De mily gyönyörű is a tükör a víz színén,
Ez is Te vagy, megmutatod, mi vagyok Én,
Épp az vagy Te is ott ahol mutatom,
A tükörben ott az Én arcom.

Csodálatos zene a tengernek hangja,
Megnyugtat, elringat, eláraszt moraja,
Végtelenbe nyúlik, sose el nem múlik,
Ezt adja éneked, ha fülembe kúszik.

És tudom, ott a helyed csillogva szépen,
A csillagok között, fent az égen.
És lehet, hogy most csak Én emellek oda,
De hidd el, ez az Angyalok igaz szava.

Dórinak szeretettel!