Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kinek látlak?

2010.01.15

 

Hogy kinek is látlak, kérded?
Mi sem könnyebb, csodás képek.
Ha végtelenbe nézhetném őket,
Sosem lenne hiányom Belőled.

Te vagy a nap az égen,
Káprázat az ember szemében,
Ha Rád néznek, sugárzik lényed,
Rossz elmúlik, elnyomja fényed.

Te vagy a nyíló virág a réten,
Méhek Neked hódolnak a tavaszi szélben,
Gyönyörű színeid millióan vannak,
Szívedből csak szeretet áradhat.

De mily gyönyörű is a tükör a víz színén,
Ez is Te vagy, megmutatod, mi vagyok Én,
Épp az vagy Te is ott ahol mutatom,
A tükörben ott az Én arcom.

Csodálatos zene a tengernek hangja,
Megnyugtat, elringat, eláraszt moraja,
Végtelenbe nyúlik, sose el nem múlik,
Ezt adja éneked, ha fülembe kúszik.

És tudom, ott a helyed csillogva szépen,
A csillagok között, fent az égen.
És lehet, hogy most csak Én emellek oda,
De hidd el, ez az Angyalok igaz szava.

 

 

Dórinak szeretettel!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Válasz

(Fénysugarak, 2010.01.19 21:39)

Köszönöm sZ nevében is :-)
Nekem is nagyon tetszenek a versei.
Bízom benne, hogy mások is szívesen olvasgatják őket.
Meglátva benne személyes egyéni fejlődését. :-)

Nagyon tetszik.

(Shaumbra-anya, 2010.01.18 18:29)

Nagyon tetszik, annyira tükrözi a vers a mély érzéseidet.