fénysugár

A minap a szegénységről kezdtem írni,
Nem jött gondolat, nem tudtam megélni,
Aztán egyszer belém hasított,
Már megéltem a gondolatot.
Elaludtam és láttam szépen,
Ahogy a hatalmas nép étlen,

Tettünk volna, ha lett volna mit,
De vannak, amik nem engedik.
A holnap tán más lesz,
Csendben nyugtatom magam.

Az életem megváltozik,
És ha kell, mondhatom: rendben.
Riadtan ébredek az álmomból,
Az éhség nem ér el többé.

És csak nézem a sok képet,
Gyerek, felnőtt, mind együtt ébred.
Egy kunyhó az otthonuk legjava,
Nem telik már a falatra.

Ha jobban menne, öröm lenne,
Mert adni az jó, ettől jobb lesz nekünk.
Össze kell fogni, valamit tenni kéne,
Együtt könnyebb, mindenki jól élhetne.

Nézd Ember a Földet, mit tettél vele,
Nézd csak meg, mi lett hát belőle!
Hol téged fogad oly sok kedves lélek,
Azt te érzés nélkül mind feléled.
És te Gazdag Ember, nézd meg a léted,
Bár az lehet jó nagy, te mégis kevesled!
Lásd van, ahol segíthetnél!
Ha mernél tenni, követne a nép!

Mit tehetnék, egy vágy,
A vágy bennem útra kelt.
Tudom már mi az utam,
Tudom, mit kell tennem,
Téged kérlek Uram,
Kérlek, segíts engem!

És csak nézem a sok képet,
Gyerek, felnőtt, mind együtt ébred.
Egy kunyhó az otthonuk legjava,
Nem telik már a falatra.

Ha jobban menne, öröm lenne,
Mert adni az jó, ettől jobb lesz nekünk.
Össze kell fogni, valamit tenni kéne,
Együtt könnyebb, mindenki jól élhetne.

Együtt állunk fel, teszünk érte,
Ne legyen szegény. Itt a vége!
Nincs több éhező és hontalan lélek,
Most minden ember hazaérhet!
Fogjunk össze, hisz lehet másképp,
Hogy miért ne tegyük, nincs rá több érv!
Közösen menni fog minden,
Együtt leszünk mind a jó létben!

Mit tehetnék, egy vágy,
A vágy bennem útra kelt.
Tudom már mi az utam,
Tudom, mit kell tennem,
Téged kérlek Uram,
Kérlek, segíts engem!