fénysugár

Mindig lenéztek az emberek,
Mert más voltam, mint ők.
Különcként éltem az életem,
Hisz megfelelni úgy sem lehet.

Azóta a különc élet a létem,
Minden napom ezzel összeállt.
Az örök vágyat, mi bennem él,
Már sosem fogom elfeledni tán,

Ezért megfogadtam:
Más leszek,
Mindent megteszek,
Odajutok el,
Hova más nem mehet.
Mindig más vagyok,
És más leszek,
Mint az Emberek:
Egy Álmodozó vagyok!

Tudtam, hogy nem értik meg mások,
Az életemet miért élem pont így?
Azt látják, hogy feladtam az álmom,
Egyszer messze, messze jutok még!

A gondtalan évek, mind kicsit arrébb léptek,
De az álmok mind megmaradtak régi fényükben.
Mert szürke léthez kinek lenne kedve?
Hisz álmok nélkül az ember életlen.

Ezért megfogadtam:
Más leszek,
Mindent megteszek,
Odajutok el,
Hova más nem mehet.
Mindig más vagyok,
És más leszek,
Mint az Emberek:
Egy Álmodozó vagyok!
De ezt kérlek: nézd el nekem!

Kérlek, nézd el nekem,
Hogy a testem még nem életlen,
És ha rajtam múlik
Mindig más leszek!
2011.12.18.