fénysugár

Ez az élet...
Megbolondít, így élek.
Mit tegyek?... kérdem,
Válasz még nincsen.

Hol vagyok most?
Narancsban a rost?
Csak ennyi a világban?
Szívem már kitártam.

Valahogy itt a kérdés,
Mit szeretnék mégis?
Válaszom még nincsen,
Az érzés minden kincsem.

Zenémen kívül egyebem nincsen,
Félmeztelenül rohanó félisten?
Ki tudja, mid van még itten,
Csak a szívem diktáljon itt bent.

Hol az a torta?
Hadd nyomja a saját arcomba...
Bolond lettem, a világ bolondja,
Időnként újra elveszek a sarokba...

Nehéz kilátni a szűk kis ablakon,
De ha elállom a fényt, csak állok vakon.
Inkább leülök a fény keretébe,
Nyugodtan, hamar itt a szabadulás perce.

Mi vár rám ott? Mi az a szabadság?
Már nem is tudom, oly rég volt már,
De ha megérzem újra nagyszerű ízét,
Zene lesz ebből is, hirdetem az igét.

Túljutottam a dolgon,
Hála az Égnek!
Köszönöm Nektek,
A sok segítséget!

Magamhoz szeretettel!