fénysugár

Ön Kedves, megbabonázott engem,
Mit tegyek? Nem állhatok ellen.
Vagyis állhatnék, ha menne,
De ember ilyet minek tenne?

Szemed, szememben látod,
A Tiéd közben csodára vágyott,
Én megleltem a csodát benned,
Ezért nem kell semmit tenned.

Csodálatos érzés, ha kezed érintem,
Bizsergető boldogság, ami előtör belőlem,
És közben a szemed és arcod mosolya...
Mily tökéletes vagy számomra!

Hálát adok az egész égnek,
Hogy életemben így ismerlek,
Nem tudom, mit mondhatnék erre,
Elért hozzánk Isten hosszú keze.

A sok dilemmák és monológok,
Amit magammal időnként folytatok,
Egyiknek sincs semmi értelme,
Ez az érzés visz a mindenségbe.

Túl a felhőn és a szivárványon,
Ott visz a szőnyeg szőtte álom,
A képzelet szárnyán szállunk,
A valóságban otthonra találunk.

Ön Kedves, megbabonázott engem,
Joggal mondom, hisz ez van bennem,
A két szempár egymásba látott,
Meglelte az új világot.

Bettinek szeretettel!