fénysugár

Már hosszú ideje csak várok,
Üldöz a jelen és az álmok.
Csak várok egy levelet tőled,
"Nem látlak!", hova tűntem előled?.

Azt mondják, a remény utoljára,
Talán minden más már halott mára.
A remény is lassan feledésbe marad,
Eltűnt a kapaszkodó, ledőltek a falak.

Csak magam vagyok a romok között,
Sétálok, keresem a vastag alapot.
Hiába nézem, nem látom sehol a földön,
Eltűnt, nem lelem, magamat hiába töröm.

Egyszerre egy koszos seprűt látok,
Mint fény a sötétben, és én csak állok.
Mit tegyek, seperni kezdjek talán?
Rájöttem, ott állok életem vastag alapján.

Tisztíts, jött a hirtelen gondolat,
Takaríts, jöhet a szebb holnap,
De hisz eddig is szép volt, csak máshogy,
Holnaptól pedig jöhet, ami az álmod.

Köszönöm hogy itt és most lehetek,
Életem napról-napra, egyre szebb,
Köszönöm, hogy megélhetek minden álmot,
Jót és rosszat, együtt helyt állok.

Dórinak szeretettel!