fénysugár

Távol vagyok most mindentől,
Még tőled is innentől.
Most elmaradok egy darabig,
Amíg szívem sokadik.

Útnak indultam, messzire,
Távol, boldogság földre,
Tudom lassan haza találok,
Ott várnak rám barátok.

Most még egyedül érzem magam,
De tudom, ez nem így van.
Lassan elmúlik majd az érzés,
Levonul szívemről a mérgezés.

Beteg vagyok, már csak fekszem,
Elönt belül a hideg félelem,
Lassan itt kéne legyen, akit várok,
De nem jön, hiába, csak álmodok.

Feladni kéne, az lenne a jó,
Véget érne, elfogyott minden szó,
Remélem most már vége, nagyon várom,
Ha így lesz vége, talán már nem bánom.

Köszönöm hogy ezt kaptam,
Ebből sokat megtanultam,
Nem lehetek önző veled,
Átengedem másnak a kezed.

Dórinak szeretettel!