fénysugár

Egy utolsó kérdés mielőtt végzek,
Egy utolsó tett, ami előre lendíthet,
Egy utolsó lélegzet, mielőtt belevetem magam,
Tudom, és tudnom kell, hova vezet utam.

Időnként van úgy, hogy elbizonytalanodok,
Jól érzem, vagy rosszul, amit már tudok,
Sosem értem, mi megy ilyenkor végbe bennem,
Van úgy, hogy elkeseredik a lelkem.

Pedig a lelkem szárnyalni szeret,
És szokott is, ott, olyankor, veled,
Csodás érzés, elrugaszkodni a talajtól,
Lebegve szállni, mentesen a falaktól.

Ez az utolsó kétely, még régről bennem maradt,
De most elmúlik örökre, egységem sikert arat.
Tudok az lenni, egy új ember, aki vagyok,
Az úton tovább megyek, egyre csak haladok.

Magamhoz szeretettel!