A halál
Olyan végleges, olyan idegen,
Mit kezdjek vele?
Bennem dühöt és tehetetlenséget
Vált ki ha szembesülök vele.
Tudom, hogy egy végleges lezárás,
Amit elfogad az ember, mert nem tehet mást.
S pont ezért leszek dühös,
Nincs választás, csak az elfogadás.
Magamra vagyok dühös, mert tudom,
Mindazt mit mulasztottam
Pótolni e perctől nem áll módomban.
Vihetek a sírra virágot sokat.
Elmondhatom, hogy mit érzek, miket mulasztottam
Elmondhatom, de már hasztalan,
S megfogadom, ezután nem leszek ugyan olyan
Azután jönnek a napok sorban.
Látom, hogy semmiben sem változtam,
Ugyan úgy nem mondom ki, mit érzek
A félelem ismét erősebb, mit érzek,
SZERETLEK nem mondom ki újra.
S aztán jön egy halál újra és újra.
Jön a tehetetlenség, s a düh
Fogadkozás sokadszorra
Kimondom mit érzek, kezdődik minden,
ugyan úgy sokadszorra.