Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A halál

2009.07.28


 

Olyan végleges, olyan idegen,

Mit kezdjek vele?

Bennem dühöt és tehetetlenséget

Vált ki ha szembesülök vele.


Tudom, hogy egy végleges lezárás,

Amit elfogad az ember, mert nem tehet mást.

S pont ezért leszek dühös,

Nincs választás, csak az elfogadás.


Magamra vagyok dühös, mert tudom,

Mindazt mit mulasztottam

Pótolni e perctől nem áll módomban.

Vihetek a sírra virágot sokat.


Elmondhatom, hogy mit érzek, miket mulasztottam

Elmondhatom, de már hasztalan,

S megfogadom, ezután nem leszek ugyan olyan

Azután jönnek a napok sorban.


Látom, hogy semmiben sem változtam,

Ugyan úgy nem mondom ki, mit érzek

A félelem ismét erősebb, mit érzek,

SZERETLEK nem mondom ki újra.


S aztán jön egy halál újra és újra.

Jön a tehetetlenség, s a düh

Fogadkozás sokadszorra

Kimondom mit érzek, kezdődik minden,

ugyan úgy sokadszorra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.