fénysugár

 

Úgy jöttél az életembe,
Mint egy üstökös,
Ki fényével mindent betölt,
Most ez a FÉNY itt hagyott,
Az égbe költözött.

Nyomodban hatalmas űr maradt,
Boldog vagyok, hogy láhattalak
Része lettél életemnek,
Igaz csak rövid ideig.

Amit tőled kaptam,
Egész életem átrendezi,
Rövid ideig haladtunk
Csak együtt, de ez alatt
Sokat tanítottál.

Megtanítottad, hogy az
Érzéseimre figyeljek.
Mindig őszinte legyek,
Szeressem és tiszteljem
Azt aki vagyok.

Itt és most éljek,
Szeressek és ne féljek.
A tanításod szerint élek,
legalábbis reménykedek.

Elmentél, itt hagytál
Itt hagytál mindent
Mi csak itt van nekünk,
Letetted testedet.

Szívembe mar a hiány,
Fáj nagyon, hogy itt hagytál.
Ezer sebből vérzik,
mert nem talál.

Tudom ez a Te dötésed,
S tanítasz most is mint mindig.
A lecke neve elfogadás,
De szívem még ellen áll.

Tudom, hogy nincs mit tenni,
Elmentél, Itt hagytál.
Lassan majd feldolgozom
Ezt a gyászt
Begyógyul a seb is talán.

Bár hol is vagy tudd, hogy
Bennem élsz tovább.
Emlékedet megőrzöm,
Míg el nem ragad
Engem is a halál.