Körforgás
Fekszem az ágyon,
Szobám ablakából,
Nézem a csillagot,
A szomszéd ház kéményéből,
A füst, hogy gomolyog.
Nézem a gomolygó felleget,
Lelkem az egekben fent lebeg.
Lenéz rám, s nézi életem.
Nézi a kis szobám és bennem engemet.
Nézi, ahogy fekszem, révedek
Már már alszom, a szemem megremeg.
Nehéz már a pillám, lecsukódik a szemem.
Álmomban új tájakon járok,
Más életet élhetek.
De jő a reggel, felébredek.
Hálát adok Istennek!
Itt egy új nap, amit megélhetek.
Új nap, új csodák várnak ma rám.
Majd jő az este vár újra a kis szobám.
Nézhetem a csillagot,
A füstöt, hogy gomolyog.
Életem, mint a körhinta,
Tovább forog.